Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Grass, Günter: A tojásban (Im Ei Magyar nyelven)

Grass, Günter portréja

Im Ei (Német)

Wir leben im Ei.
Die Innenseite der Schale
haben wir mit unanständigen Zeichnungen
und den Vornamen unserer Feinde bekritzelt.
Wir werden bebrütet.

Wer uns auch brütet,
unseren Bleistift brütet er mit.
Ausgeschlüpft eines Tages,
werden wir uns sofort
ein Bildnis des Brütenden machen.

Wir nehmen an, dass wir gebrütet werden.
Wir stellen uns ein gutmütiges Geflügel vor
und schreiben Schulaufsätze
über Farbe und Rasse
der uns brütenden Henne.

Wann schlüpfen wir aus?
Unsere Propheten im Ei
streiten sich für mittelmäßige Bezahlung
über die Dauer der Brutzeit.
Sie nehmen einen Tag X an.

Aus Langeweile und echtem Bedürfnis
haben wir Brutkästen erfunden.
Wir sorgen uns sehr um unseren Nachwuchs im Ei.
Gerne würden wir jener, die über uns wacht
unser Patent empfehlen.

Wir aber haben ein Dach überm Kopf.
Senile Küken,
Embryos mit Sprachkenntnissen
reden den ganzen Tag
und besprechen noch ihre Träume.

Und wenn wir nun nicht gebrütet werden?
Wenn diese Schale niemals ein Loch bekommt?
Wenn unser Horizont nur der Horizont
unser Kritzeleien ist und auch bleiben wird?
Wir hoffen, dass wir gebrütet werden.

Wenn wir auch nur noch vom Brüten reden,
bleibt doch zu befürchten, dass jemand,
außerhalb unserer Schale, Hunger verspürt,
uns in die Pfanne haut und mit Salz bestreut.-
Was machen wir dann, ihr Brüder im Ei?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.seniorentreff.de

A tojásban (Magyar)

Tojásban élünk.
A héj belső felét
tisztességet sértő jelenetekkel,
ellenségeink neveivel firkáltuk össze.
Eljönnek és kiköltenek.

Aki minket kikölt,
ceruzáinkat is kikölti.
Egy napon majd felszárnyalunk,
és sietve remekbe festjük
világra-hozónk képét.

Reménykedünk, majd csak kiköltenek.
Jófajta szárnyasoknak képzeljük magunkat,
és iskolai fogalmazványokat írunk
a tojásunkra telepedő kotlós
színéről és fajáról.

Mikor szállunk ki innen?
Prófétáink a tojásban
vitatkoznak közepes fizetésért
a keltetési idő tartamáról.
Szerintük X napon fogunk kikelni.

Az unalom vitt rá, meg hát a kényszer,
hogy a keltetőgépet feltaláljuk.
Aggódunk a tojásba szorúlt nemzedékért.
Felkínálnánk szívesen őreinknek
titkolt szabványainkat.

De fedél börtönzi be életünket.
Szenilis csirkék,
nagy nyelvtudású embriók
beszélgetnek egész nap
tárgyalásokat folytatva álmaikról.

S ha minket mégsem költenek ki?
Ha nem kap léket ez a héj?
Ha horizontunk csak az irkafirkák
horizontja és az is marad?
Reménykedünk, majd csak kiköltenek.

Ha ml csak a keltetésről beszélünk,
okkal aggódhatunk, hogy valaki
héjunkon kívül egyszer csak megéhezik,
és serpenyőbe ütve sózza be a testünk.
Mi lesz akkor, bátyáim a tojásban?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaO. O.

minimap