Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sachs, Hans: Eldorádó (Das Schlaraffenland Magyar nyelven)

Sachs, Hans portréja

Das Schlaraffenland (Német)

Eine Gegend heißt Schlaraffenland,

den faulen Leuten wohlbekannt;

die liegt drei Meilen hinter Weihnachten.

Ein Mensch, der dahinein will trachten,

muss sich des großen Dings vermessen

und durch einen Berg von Hirsebrei essen;

der ist wohl dreier Meilen dick;

alsdann ist er im Augenblick

im selbigen Schlaraffenland.

Da hat er Speis und Trank zur Hand;

da sind die Häuser gedeckt mit Fladen,

mit Lebkuchen Tür und Fensterladen.

Um jedes Haus geht rings ein Zaun,

geflochten aus Bratwürsten braun;

vom besten Weine sind die Bronnen,

kommen einem selbst ins Maul geronnen.

An den Tannen hängen süße Krapfen

wie hierzulande die Tannenzapfen;

auf Weidenbäumen Semmeln stehn,

unten Bäche von Milch hergehn;

in diese fallen sie hinab,

dass jedermann zu essen hab.

Auch schwimmen Fische in den Lachen,

gesotten, gebraten, gesalzen, gebacken;

die gehen bei dem Gestad so nahe,

dass man sie mit den Händen fahe.

Auch fliegen um, das mögt ihr glauben,

gebratene Hühner, Gäns' und Tauben;

wer sie nicht fängt und ist so faul,

dem fliegen sie selbst in das Maul.

Die Schweine, fett und wohlgeraten,

laufen im Lande umher gebraten.

Jedes hat ein Messer im Rück';

damit schneid't man sich ab ein Stück

und steckt das Messer wieder hinein.

Käse liegen umher wie die Stein.

Ganz bequem haben's die Bauern;

sie wachsen auf Bäumen, an den Mauern;

sind sie zeitig, so fallen sie ab,

jeder in ein Paar Stiefel herab.

Auch ist ein Jungbrunn in dem Land;

mit dem ist es also bewandt:

wer da hässlich ist oder alt,

der badet sich jung und wohlgestalt't

Bei den Leuten sind allein gelitten

mühelose, bequeme Sitten.

So zum Ziel schießen die Gäst',

wer am meisten fehlt, gewinnt das Best;

im Laufe gewinnt der Letzte allein;

das Schlafrocktragen ist allgemein,

Auch ist im Lande gut Geld gewinnen:

wer Tag und Nacht schläft darinnen,

dem gibt man für die Stund' einen Gulden;

wer wacker und fleißig ist, macht Schulden.

Dem, welcher da sein Geld verspielt,

man alles zwiefach gleich vergilt,

und wer seine Schuld nicht gern bezahlt,

auch wenn sie wär eines Jahres alt,

dem muss der andere doppelt geben.

Der, welcher liebt ein lustig Leben,

kriegt für den Trunk einen Batzen Lohn;

für eine große Lüge gibt man eine Kron'.

Verstand darf man nicht lassen sehn,

aller Vernunft muss man müßig gehn;

wer Sinn und Witz gebrauchen wollt,

dem wär kein Mensch im Lande hold.

Wer Zucht und Ehrbarkeit hätt lieb,

denselben man des Lands vertrieb,

und wer arbeitet mit der Hand,

dem verböt man das Schlaraffenland.

Wer unnütz ist, sich nichts lässt lehren,

der kommt im Land zu großen Ehren,

und wer der Faulste wird erkannt,

derselbige ist König im Land.

Wer wüst, wild und unsinnig ist,

grob, unverständig zu aller Frist,

aus dem macht man im Land einen Fürsten.

Wer gern ficht mit Leberwürsten,

aus dem ein Ritter wird gemacht,

und wer auf gar nichts weiter acht't

als auf Essen, Trinken und Schlafen,

aus dem macht man im Land einen Grafen.

Wer also lebt wie obgenannt,

der ist gut im Schlaraffenland,

in einem andern aber nicht.

Drum ist ein Spiegel dies Gedicht,

darin du sehest dein Angesicht.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.otium-bremen.de/js/index.htm?/autoren/a-sachs.htm

Eldorádó (Magyar)

Eldorádó száz csodája

minden lusta régi álma.

Karácsonytól hét mérföldre

fekszik csodás, kincses földje,

három mérföld roppant vastag

kásahegyet kell ám annak

átrágni, ki ide készül.

S ha átrágta magát, végül

Eldorádó száz csodája,

mesebeli kincse várja.

Kalácsból van a háztető,

az ajtó is megehető,

kerítésül körbe-körbe

kolbászt vertek le a földbe,

A kutakból borok folynak,

A szájakba becsobognak,

s toboz helyett ott a fenyvek

nagy-nagy fánkokat teremnek.

Zsemlét termő fűzfák alatt

csörgedezik egy tej-patak,

s vigaszul a sok éhesnek

a zsömlék mind ide esnek.

A tavakban körbe-körbe

rántva, sütve, vagy füstölve

halak úsznak, éjjel-nappal,

s kifoghatod egy kalappal —

sült libák és sült galambok

szállnak ottan, mint a hangok —

s ki megfogni lusta, gyáva:

berepülnek a szájába.

Nincs még vége a csodáknak:

sült malacok szaladgálnak,

s a hátukból bicska áll ki –

így egy karajt könnyü vágni,

és a malac tovább baktat.

A kövek meg sajtból vannak.

A gyerekek körbe-körbe

fákon nőnek, mint a körte,

alattuk meg csizmák nőnek:

abba esnek, ha megérnek.

Csodaforrás is van itt ám –

el is ámulsz majd a titkán –

lehetsz öreg, lehetsz csúnya:

belelépsz, és szép vagy újra.

Akik itt megtelepednek,

fáradozni nem szeretnek:

az az első céllövésben,

ki nem talál semmiképpen,

utolsó nyer a futásban,

s ruha helyett pongyolád van.

Pénzt keresni könnyü ám itt,

aludni kell napnyugtáig:

három arany órabére,

s ki nem alszik, fizet érte.

Aki pénzét elkockázza:

visszakapja megduplázva.

Az adósság kötelező,

s fizet ám a hitelező,

ha nem adod neki vissza.

Fizetést kap a borissza:

egy korona az italbér,

s egy lódítás három tallér.

Az ész arra nem erény ám,

az okos is henyél mélán,

mert szellemes és tréfás ember

arra bizony soha nem kell.

Átok ott csak a tisztesség:

az ilyen az száműzessék –

nincs szükségük dolgos kézre:

ez az ország fő törvénye.

De a restnek jó a dolga:

útlevél az minden polcra,

s a leglustább az trónra léphet:

királya lesz a heréknek.

Ki goromba és ki durva:

herceg lesz egy idő mulya –

a ranghoz jó bizonyítvány.

Lovag lehet abból így ám,

ki elbánik egy hurkával,

s ki egyebet el nem vállal:

evést-ivást és az alvást –

abból gróf lesz biz' rohanvást.

Ki megfelel mindezeknek:

királyuknál jelentkezhet –

szerződtetik ezer évre,

csak éppen, hogy meg is érje.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap