Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kafka, Franz: A próba (Die Prüfung Magyar nyelven)

Kafka, Franz portréja

Die Prüfung (Német)

Ich bin ein Diener, aber es ist keine Arbeit für mich da. Ich bin ängstlich und dränge mich nicht vor, ja ich dränge mich nicht einmal in eine Reihe mit den andern, aber das ist nur die eine Ursache meines Nichtbeschäftigtseins, es ist auch möglich, dass es mit meinem Nichtbeschäftigtsein überhaupt nichts zu tun hat, die Hauptsache ist jedenfalls, dass ich nicht zum Dienst gerufen werde, andere sind gerufen worden und haben sich nicht mehr darum beworben als ich, ja haben vielleicht nicht einmal den Wunsch gehabt, gerufen zu werden, während ich ihn wenigstens manchmal sehr stark habe.

So liege ich also auf der Pritsche in der Gesindestube, schaue zu den Balken auf der Decke hinauf, schlafe ein, wache auf und schlafe schon wieder ein. Manchmal gehe ich hinüber ins Wirtshaus, wo ein saures Bier ausgeschenkt wird, manchmal habe ich schon vor Widerwillen ein Glas davon ausgeschüttet, dann aber trinke ich es wieder. Ich sitze gern dort, weil ich hinter dem geschlossenen kleinen Fenster, ohne von irgendjemandem entdeckt werden zu können, zu den Fenstern unseres Hauses hinübersehen kann. Man sieht ja dort nicht viel, hier gegen die Straße zu liegen, glaube ich, nur die Fenster der Korridore und überdies nicht jener Korridore, die zu den Wohnungen der Herrschaft führen. Es ist möglich, dass ich mich aber auch irre, irgendjemand hat es einmal, ohne dass ich ihn gefragt hätte, behauptet und der allgemeine Eindruck dieser Hausfront bestätigt das. Selten nur werden die Fenster geöffnet, und wenn es geschieht, tut es ein Diener und lehnt sich dann wohl auch an die Brüstung, um ein Weilchen hinunterzusehn. Es sind also Korridore, wo er nicht überrascht werden kann. Übrigens kenne ich diese Diener nicht, die ständig oben beschäftigten Diener schlafen anderswo, nicht in meiner Stube.

Einmal, als ich ins Wirtshaus kam, saß auf meinem Beobachtungsplatz schon ein Gast. Ich wagte nicht genau hinzusehn und wollte mich gleich in der Tür wieder umdrehn und weggehn. Aber der Gast rief mich zu sich, und es zeigte sich, dass er auch ein Diener war, den ich schon einmal irgendwo gesehn hatte, ohne aber bisher mit ihm gesprochen zu haben.

»Warum willst du fortlaufen? Setz dich her und trink! Ich zahl's.« So setzte ich mich also. Er fragte mich einiges, aber ich konnte es nicht beantworten, ja ich verstand nicht einmal die Fragen. Ich sagte deshalb: »Vielleicht reut es dich jetzt, dass du mich eingeladen hast, dann gehe ich«, und ich wollte schon aufstehn. Aber er langte mit seiner Hand über den Tisch herüber und drückte mich nieder: »Bleib«, sagte er, »das war ja nur eine Prüfung. Wer die Fragen nicht beantwortet, hat die Prüfung bestanden.«



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de/32082.html

A próba (Magyar)

Szolga vagyok, de itt nincs munkám. Félénk vagyok, nem tolakszom előre, sőt még csak a többiekkel egy sorba sem tolakszom, ám ez csak az egyik oka annak, hogy nem foglalkoztatnak, az is lehetséges, hogy semmi köze hozzá, a lényeg mindenesetre az, hogy nem hívnak szolgálatra, holott a többieket hívják, pedig nem törték érte magukat jobban nálam, sőt talán még csak nem is kívánták, hogy hívják őket, holott bennem, legalább néha, nagyon erősen él ez a kívánság.

Fekszem hát priccsemen a cselédszobában, nézem a mennyezet gerendáit, elalszom, felébredek, és már megint alszom. Olykor átmegyek a szemközti kocsmába, ahol savanyú sört mérnek, néha már ki is öntöttem egy pohárral, undoromban, de aztán megint iszom belőle. Szeretek ott üldögélni, mert a kis csukott ablak mögül észrevétlenül átnézegethetek házunk ablakaira. Ott persze nem sokat látni, erre az utcára azt hiszem, csak folyosóablakok nyílnak, és még csak nem is az uraság lakásához vezető folyosóé. Meglehet persze, hogy tévedek, valaki egyszer, anélkül, hogy kérdeztem volna, ezt mondta, és a ház homlokzata is olyan benyomást kelt, ami ezt erősíti meg. Csak ritkán nyitják ki az ablakokat, akkor is valamelyik szolga, azután ki is hajol a párkányon, hogy nézelődjék egy kicsit. Olyan folyosó ez, amelyen nem lephetik meg hirtelen. Egyébként nem ismerem ezeket a szolgákat, azok, akiket állandóan odafönn foglalkoztatnak, másutt alusznak, nem az én szobámban. 

Egyszer a kocsmába belépve láttam, hogy megfigyelőhelyemen már ül egy vendég. Nem mertem odanézni, s már fordultam volna vissza az ajtóban, hogy elmenjek. Am a vendég magához hívott, és kiderült, hogy ő is szolga, és már láttam is valahol, csak eddig még nem beszéltem vele. 

– Miért akarsz elrohanni? Ülj le es igyál! Fizetem. – Így tehát leültem. Kérdezett egyet-mást, de nem tudtam felelni, mert még a kérdéseket sem értettem meg. Azt mondtam tehát: – Talán most már megbántad, hogy meghívtál, megyek hát – és fel akartam állni. Ő azon-ban átnyúlt az asztalon, és visszanyomott: – Maradj – mondta –, próba volt csupán. Aki a kérdésekre nem felel, megállta a próbát.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap