Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kafka, Franz: A facsiga (Der Kreisel Magyar nyelven)

Kafka, Franz portréja

Der Kreisel (Német)

Ein Philosoph trieb sich immer dort herum, wo Kinder spielten. Und sah er einen Jungen, der einen Kreisel hatte, so lauerte er schon. Kaum war der Kreisel in Drehung, verfolgte ihn der Philosoph, um ihn zu fangen. Dass die Kinder lärmten und ihn von ihrem Spielzeug abzuhalten suchten, kümmerte ihn nicht, hatte er den Kreisel, solange er sich noch drehte, gefangen, war er glücklich, aber nur einen Augenblick, dann warf er ihn zu Boden und ging fort. Er glaubte nämlich, die Erkenntnis jeder Kleinigkeit, also zum Beispiel auch eines sich drehenden Kreisels, genüge zur Erkenntnis des Allgemeinen. Darum beschäftigte er sich nicht mit den großen Problemen, das schien ihm unökonomisch. War die kleinste Kleinigkeit wirklich erkannt, dann war alles erkannt, deshalb beschäftigte er sich nur mit dem sich drehenden Kreisel. Und immer wenn die Vorbereitungen zum Drehen des Kreisels gemacht wurden, hatte er Hoffnung, nun werde es gelingen, und drehte sich der Kreisel, wurde ihm im atemlosen Laufen nach ihm die Hoffnung zur Gewissheit, hielt er aber dann das dumme Holzstück in der Hand, wurde ihm übel und das Geschrei der Kinder, das er bisher nicht gehört hatte und das ihm jetzt plötzlich in die Ohren fuhr, jagte ihn fort, er taumelte wie ein Kreisel unter einer ungeschickten Peitsche.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de/32084.html

A facsiga (Magyar)

Volt egy filozófus, aki mindig arra tekergett, ahol gyerekek játszottak. S ha látott egy gyereket facsigával, máris lesbe állt. Alig pördült meg a facsiga, a filozófus űzőbe vette, hogy elkapja. Nem bánta, hogy a gyerekek lármáznak, és megpróbálják távol tartani a játékszertől, és ha elkapta a még pörgő facsigát, boldog volt, de csak egy pillanatig, aztán a földre dobta, és ment tovább. Azt hitte ugyanis, hogy bármely apróság felismerése, tehát például egy pörgő facsigáé, elegendő az egyetemes érvényű felismeréshez. Ezért nem a nagy problémákkal foglalkozott, azt nem találta gazdaságosnak. Ha a legapróbb csekélységet felismerjük, mindent felismertünk, ezért foglalkozott kizárólag a pörgő facsigával. És valahányszor látta a játékszer megpörgetésének előkészületeit, reménykedni kezdett, hátha most sikerül, s ha a facsiga pörgött, lélekszakasztó üldözése közben bizonyossággá vált a filozófusban a remény, ám ahogy ott tartotta kezében az ostoba fadarabot, elémelyedett, és a gyerekek kiáltozása, amit addig nem hallott, de most fülébe hatolt, elűzte; tántorgott, akár a facsiga az ügyetlen ostor nyomán.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://franka-egom.ofm.hu/franka_diak_konyvtar

minimap