Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rilke, Rainer Maria: Szonettek Orpheuszhoz I.3 (Die Sonette an Orpheus I 3 Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Die Sonette an Orpheus I 3 (Német)

Ein Gott vermags. Wie aber, sag mir, soll

ein Mann ihm folgen durch die schmale Leier ?

Sein Sinn ist Zwiespalt. An der Kreuzung zweier

Herzwege steht kein Tempel für Apoll.

 

Gesang wie du ihn lehrst, ist nicht Begehr,

nicht Werbung um ein endlich noch Erreichtes;

Gesang ist Dasein. Für den Gott ein Leichtes.

Wann aber sind wir ? Und wann wendet er

 

an unser Sein die Erde und die Sterne ?

Dies ists nicht, Jüngling, daß du liebst, wenn auch

die Stimme dann den Mund dir aufstößt, - lerne

 

vergessen, daß du aufsangst. Das verrinnt.

In Wahrheit singen, ist ein andrer Hauch.

Ein Hauch um nichts. Ein Wehn im Gott. Ein Wind.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.sternenfall.de

Szonettek Orpheuszhoz I.3 (Magyar)

Isten képes rá. De követheti

halandó őt a szűkös húrú lanton?

Szándéka visszás. Nincs Apolló-templom

ott, hol széthúznak a szív útjai.

 

Mint tanítod, nem óhajtás a dal,

nem annyi, mint elérhetőre törni;

az ének lét. Isten számára semmi.

De mikor létezünk? S mikor pazall

 

létünkre ő földet csillagsereggel?

Ne hidd annak, ifjú, szerelmedet,

még ha ajkadra hang tört is - feledd el,

 

hogy fölzengtél. E hang soká nem él.

A Valóság dala más lehelet.

Száll céltalan. Isten fuvalma. Szél.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásamek.oszk.hu

minimap