Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hölderlin, Friedrich: Tölgyek (Die Eichbäume Magyar nyelven)

Hölderlin, Friedrich portréja

Die Eichbäume (Német)

Aus den Gärten komm ich zu euch, ihr Söhne des Berges!

Aus den Gärten, da lebt die Natur geduldig und häuslich,

Pflegend und wieder gepflegt mit dem fleißigen Menschen zusammen.

Aber ihr, ihr Herrlichen! steht, wie ein Volk von Titanen

In der zahmeren Welt und gehört nur euch und dem Himmel,

Der euch nährt` und erzog, und der Erde, die euch geboren.

Keiner von euch ist noch in die Schule der Menschen gegangen,

Und ihr drängt euch fröhlich und frei, aus der kräftigen Wurzel,

Unter einander herauf und ergreift, wie der Adler die Beute,

Mit gewaltigem Arme den Raum, und gegen die Wolken

Ist euch heiter und groß die sonnige Krone gerichtet.

Eine Welt ist jeder von euch, wie die Sterne des Himmels

Lebt ihr, jeder ein Gott, in freiem Bunde zusammen.

Könnt ich die Knechtschaft nur erdulden, ich neidete nimmer

Diesen Wald und schmiegte mich gern ans gesellige Leben.

Fesselte nur nicht mehr ans gesellige Leben das Herz mich,

Das von Liebe nicht läßt, wie gern würd ich unter euch wohnen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.onlinekunst.de/baumgedichte

Tölgyek (Magyar)

Hozzátok kertből jövök én, hegyek ifjai: tölgyek!

Kertből, hol a vad természet megszelídítve

otthonos, ápolják szorgos kezek emberi körben.

Ám ti, Csodálatosak! ti csak álltok, mint a titánok,

itt e vidéken szép szelíden s csakis önmagatokhoz

tartoztok s táplál, nevel ég és Földanya gonddal.

Emberi iskola zord küszöbét tölgy át sose lépte,

együtt, s felfele nő izmos, szívós gyökereikből

mind bátran, szabadon, s mint vad, zsákmányra törő sas,

úgy tör a térbe erős karotok s felhőkbe nyomulva

lombkoronátok felmosolyog naposán derűjével.

Egymaga büszke világ mind és köti össze szövetség,

mint a nagy isteneket s mint égen a csillagok útját.

Bárcsak az elnyomást eltűrném, — nem irigyelnék

én erdőt soha és társas lét lenne világon.

S hogyha a társas lét nem béklyózná a szívemet meg,

mely szeretet fele von, hát köztetek élni szeretnék!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://epa.oszk.hu/01100/01192/01088/

Kapcsolódó videók


minimap