Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Handke, Peter: A gyermekkor dala (Lied Vom Kindsein Magyar nyelven)

Handke, Peter portréja
anonim portréja

Vissza a fordító lapjára

Lied Vom Kindsein (Német)

Als das Kind Kind war,

ging es mit hängenden Armen,

wollte der Bach sei ein Fluß,

der Fluß sei ein Strom,

und diese Pfütze das Meer.

 

Als das Kind Kind war,

wußte es nicht, daß es Kind war,

alles war ihm beseelt,

und alle Seelen waren eins.

 

Als das Kind Kind war,

hatte es von nichts eine Meinung,

hatte keine Gewohnheit,

saß oft im Schneidersitz,

lief aus dem Stand,

hatte einen Wirbel im Haar

und machte kein Gesicht beim fotografieren.

 

Als das Kind Kind war,

war es die Zeit der folgenden Fragen:

Warum bin ich ich und warum nicht du?

Warum bin ich hier und warum nicht dort?

Wann begann die Zeit und wo endet der Raum?

Ist das Leben unter der Sonne nicht bloß ein Traum?

Ist was ich sehe und höre und rieche

nicht bloß der Schein einer Welt vor der Welt?

Gibt es tatsächlich das Böse und Leute,

die wirklich die Bösen sind?

Wie kann es sein, daß ich, der ich bin,

bevor ich wurde, nicht war,

und daß einmal ich, der ich bin,

nicht mehr der ich bin, sein werde?

 

Als das Kind Kind war,

würgte es am Spinat, an den Erbsen, am Milchreis,

und am gedünsteten Blumenkohl.

und ißt jetzt das alles und nicht nur zur Not.

 

Als das Kind Kind war,

erwachte es einmal in einem fremden Bett

und jetzt immer wieder,

erschienen ihm viele Menschen schön

und jetzt nur noch im Glücksfall,

stellte es sich klar ein Paradies vor

und kann es jetzt höchstens ahnen,

konnte es sich Nichts nicht denken

und schaudert heute davor.

 

Als das Kind Kind war,

spielte es mit Begeisterung

und jetzt, so ganz bei der Sache wie damals, nur noch,

wenn diese Sache seine Arbeit ist.

 

Als das Kind Kind war,

genügten ihm als Nahrung Apfel, Brot,

und so ist es immer noch.

 

Als das Kind Kind war,

fielen ihm die Beeren wie nur Beeren in die Hand

und jetzt immer noch,

machten ihm die frischen Walnüsse eine rauhe Zunge

und jetzt immer noch,

hatte es auf jedem Berg

die Sehnsucht nach dem immer höheren Berg,

und in jeder Stadt

die Sehnsucht nach der noch größeren Stadt,

und das ist immer noch so,

griff im Wipfel eines Baums nach dem Kirschen

in einem Hochgefühl wie auch heute noch,

eine Scheu vor jedem Fremden

und hat sie immer noch,

wartete es auf den ersten Schnee,

und wartet so immer noch.

 

Als das Kind Kind war,

warf es einen Stock als Lanze gegen den Baum,

und sie zittert da heute noch.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.wim-wenders.com

A gyermekkor dala (Magyar)

Mikor a gyermek gyermek volt

Karját lóbálva sétált,

A patakból folyót akart,

A folyóból áradást,

A pocsolyából óceánt.

 

Mikor a gyermek gyermek volt,

Nem tudta, hogy gyermek,

Mindennek lelke volt,

S minden lélek egy.

 

Mikor a gyermek gyermek volt,

Semmiről sem volt véleménye.

Ártatlan volt,

Csak ült lábát lóbálva,

Majd felpattanva

Kócos hajjal futásnak eredt.

Őszintén nézett a fényképeken.

 

Mikor a gyermek gyermek volt,

Azt kérdezte folyton:

Miért vagyok én én, és nem te?

Miért itt vagyok, s nem ott?

Mikor kezdődött az idő, és a tér hol ér véget?

Az élet a nap alatt nem csak álom?

Amit látok, hallok és érzek,

Nem csak a világ előtti világ képe?

Tudom, hogy van gonosz és van ember,

De valóban létezik a gonosz?

Hogyan lehet, hogy én, aki vagyok,

Nem voltam, mielőtt megszülettem,

És hogy lehet, hogy én, aki vagyok,

Egyszer majd nem én leszek?

 

Mikor a gyermek gyermek volt,

Alig ment le torkán a spenót és a répa,

Nem ízlett neki a kelkáposzta,

Ma pedig magától eszi néha.

 

Mikor a gyermek gyermek volt,

Egyszer idegen ágyban ébredt,

És ma is ezt teszi nap mint nap.

Akkoriban oly sok ember tűnt szépnek,

Most alig valaki, ha egy is van.

Tisztán látta a Paradicsomot,

Ma legfeljebb csak ködkép,

Nem tudta felfogni a semmit,

Ma pedig elborzasztja a Mindenség.

 

Mikor a gyermek gyermek volt,

Önfeledten játszott,

És bár ma is ég a tűz,

Csak a munkában vet lángot.

 

Mikor a gyermek gyermek volt,

Elég volt a zsíroskenyér és az alma,

És így van ez ma is még.

 

Mikor a gyermek gyermek volt,

Szedertől volt fekete a keze,

És így van ez ma is még.

Zöld diótól volt sebes a nyelve,

És így van ez ma is még.

Minden hegycsúcson

Egy magasabb csúcsra vágyott,

És minden városban

Egy nagyobb várost látott,

És így van ez ma is még.

A cseresznyefa legfelső ágára mászott,

És a lelkesedése meg van ma is még.

Az idegenek előtt félszeg maradt,

És marad ma is még.

Alig várta az első havat,

És azóta is ugyanúgy várja még.

 

Mikor a gyermek gyermek volt,

Egy botot a fának dobott lándzsaként,

S az ott rezeg ma is még.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://espavo.hu

Kapcsolódó videók


minimap