Mörike, Eduard: Hajnalban (In der Frühe Magyar nyelven)

Kein Schlaf noch kühlt das Auge mir,

Dort gehet schon der tag herfür

An meinem Kammerfenster.

Es wühlet mein verstörter Sinn

Noch zwischen Zweifeln her und hin

Und schaffet Nachtgepenster,

 - Ängste, quäle

Dich nicht länger, meine Seele!

Freu dich! schon sind da und dorten

Morgenglocken wach geworden.

Szemem álom nem hűti még,

de már pitymallik künn az ég,

látom kis ablakomból.

Miközben zaklatott agyam

kétségben lüktet nyugtalan,

s kísértetekre gondol.

- Ne emészd magad,

lélek, ne tápláld kínodat!

Örvendj! új hajnalra kongat

friss szava mind több harangnak.