Lenau, Nikolaus: Őszi érzés (Herbstgefühl Magyar nyelven)

Mürrisch braust der Eichenwald,

Aller Himmel ist umzogen,

Und dem Wandrer, rauh und kalt,

Kommt der Herbstwind nachgeflogen.

Wie der Wind zu Herbsteszeit

Mordend hinsaust in den Wäldern,

Weht mir die Vergangenheit

Von des Glückes Stoppelfeldern.

An den Bäumen, welk und matt,

Schwebt des Laubes letzte Neige,

Niedertaumelt Blatt auf Blatt

Und verhüllt die Waldessteige;

Immer dichter fällt es, will

Mir den Reisepfad verderben,

Daß ich lieber halte still,

Gleich am Orte hier zu sterben.

Zordan zúg a rengeteg,

csupa felleg a magosság,

szegény vándort a hideg,

vad viharok ostromolják.

Mint a szél ősz idején

zeng az erdők vadonából:

úgy fuvall a múlt felém

a boldogság ugaráról.

Megfakulva fönn remeg

még a fáknak némi lombja

levelenkint lepereg

az erdei kaptatóra;

mind sűrűbben hulldogál,

ösvényemet eltakarja.

Jobb megállni végre már,

s holtan dőlni az avarba.