Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wiens, Paul: Anyagcsere (Stoffwechsel Magyar nyelven)

Wiens, Paul portréja

Stoffwechsel (Német)

Hironymus Bosch
 
Ich öffne das buch. Ich betrete ein haus.
Dort wird einer geboren: ich. Aber
ich öffne ein fenster und klettre hinaus.
Auf der strasse am kandelaber
hängt einer, schwarzhäutig, streckt
seine zunge heraus: ich. Indessen
verlass ich die stadt. Im kornfeld neckt
einer nackt eine nackte: ich. Sie fressen
eines das andre - abendmahl. Doch
ich steh schon am kreuzweg. Dort stritten
zwei. Nun hat der eine ein rotes loch
im bauch und schreit: ich. Der andere, mitten
im dom auf der sättle, entmannt sich: ich.
Ich senke den blick. Unter mir schimmert
die weltzentrale. Dort schläft einer: ich.
Einer bedient dort den knopf und wimmert:
ich. Ich wende mich ab, ich steig in den zug.
Wir rollen durch nachte und spielen
schach: ich gegen mich. Draussen im funkenflug
glüht einer: ich. Falle, ohne zu zielen,
finde das weisse blatt: mich. Brenne aus.
Springe frisch aus dem feuer, gesalbt und erkoren:
ein buch wird geöffitet, betreten ein haus,
dort einer geboren ... Ich, ich, ich, ich ...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://books.google.hu

Anyagcsere (Magyar)

Hieronymus Boschnak
 
Kinyitom a könyvet. Egy házba benyitok.
Ott valaki születik: én. Kimászva
az ablakon, látom: valaki lóg
megfeketülve az utcai lámpa
hegyéről s nyelvét lilán
kiölti: én. Elhagyom a várost,
puci férfit puszil puci lány
a búzában: engem. Egyik a másikat most
befalja - vacsora. Azután
keresztúton állok. Tusázik
két alak. Egyikük hasán
vörös luk s bömböl: én. A másik
dóm közepén áll, oszlop tetején
s kiheréli magát: én. Villog alattam
a világközpont. Alszanak benne: én.
Egy a gombot kezeli s nyög szakadatlan:
én. Elfordulok. Már vonat görög
velem az éjben. Sakkozunk most:
én, magam ellen. Szikrák között
izzik kint valaki: én. Kihullok
vaktában, fehér lapra: rám. Kiégek itt,
kiugrok üdén a tűzből, felkenve, kiválva:
kinyitom a könyvet. Valaki benyit
születőn a házba ... Én, én, én, én ...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaE. I.

minimap