Nick, Dagmar: Hagyaték (Hinterlassenschaft Magyar nyelven)

In wessen Gedächtnis
bleiben wir, Stimme und Wortlaut,
ein hingezogener Schrei hinter
Gittern und das erschrockene Schweigen
danach. Wer bewahrt so viel
Flüchtigkeit, unsre entkernten
Gestalten, Kostüme, in denen wir
ein vermeintliches Leben erfanden.
Wie schnell sich das abgespult hat
von den Kinderschuhen auf Zelluloid,
Schmalspur, vergessene Negative
in den Dunkelkammern von gestern
und gestern. Wer möchte das wissen.
Wer weiß es.

Kinek az emlékezete őriz majd meg
bennünket, hangunkat és szavunkat
rácsok mögött az elnyújtott kiáltást,
amit rémült csend követ.
Ki őriz meg annyi
múlandóságot, kibelezett
alakunkat, kosztümjeinket,
amikben egy vélt életet találtunk ki.
Mily gyorsan gombolyítódott le mindez
a gyermekcipőktől a celluloidon,
keskeny nyomtáv, elfeledett negatívok
a tegnap és az azelőtt sötétkamráiban.
Ki is szeretne erről tudni.
Ki tudja.