Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Theobaldy, Jürgen: Μπροστά στο πανδοχείο (Vor der Pension Görög nyelven)

Theobaldy, Jürgen portréja

Vor der Pension (Német)

Für Jannis Ritsos

Nachts trocknen die Straßen aus, jede Nacht.
Geröll sammelt sich im Rinnstein, Geröll,
das die Farben übrigließen, der Mittagslärm,
die fettbeschlagenen Scheiben, die Autos, all die Autos...
Kein Wind geht, und doch, etwas strömt um die Häuser,
etwas, das kein Zeitungsblatt im Staub aufwirft,
das nicht stärker rauscht als das Blut in den Ohren.
Starkes Licht steht in der Taverne, und die Mauer
hindert es, auf die Tische vor der Tür zu fallen.

Wie lange ist es her, daß ein Gewehrabzug knackte
und mondgraue Trupps hier um die Ecke drängten, Athen?
Jede Nacht um elf kommen sie an diesen Tisch,
der mächtige Alte im Burnus, mit Fäusten
groß wie der Kopf des Kinds, das ihn mit sich zieht.
Ich sehe die beiden schmausen, immer für sich,
Hammel mit Bohnen und Brot und Wasser.
Und jede Nacht nach zwölf gehen sie davon,
zu welchem Lager hin, er, in Schuhen, ohne Strümpfe,
das Mädchen barfuß? Aus den Fingern
meiner rechten Hand zieht eine schmale Spur Blut
durchs Notizbuch. Ich halte den Atem an.
Weit weg entfernt sich das Rasseln des Panzers.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lyrikline.org

Μπροστά στο πανδοχείο (Görög)

Για το Γιάννη Ρίτσο

Οι δρόμοι στεγνοί κάθε νύχτα. 
Λύματα στον αγωγό, λύματα 
από τα χρώματα, φασαρία του μεσημεριού, 
θαμπωμένα τζάμια λιπαρά, αυτοκίνητα, τόσα αυτοκίνητα... 
Άνεμος δε φυσά κι όμως ρεύμα περνά ανάμεσα απ' τα σπίτια 
άηχο όσο και το αίμα όταν περνάει από τ' αυτιά,
δεν ξεφυλλίζει ούτε εφημερίδα στη σκόνη.
Φως δυνατό αναμμένο στην ταβέρνα κι ο τοίχος
το κρύβει απ' τα τραπέζια έξω.

Πόσος καιρός πέρασε, Αθήνα, που δεν χτύπησε η σκανδάλη
και δε φάνηκαν από τη γωνία γκρίζοι λόχοι;
Κάθε βράδυ σε τούτο το τραπέζι καταφθάνουν
ο γιγαντόσωμος γέρος με το παλτό, οι γροθιές του
μεγάλες σαν το κεφάλι του παιδιού, που τον σέρνει μαζί του.
Τους βλέπω να τρώνε πάντα οι δυο τους, μόνοι τους 
λαγό με φασόλια, ψωμί και νερό. 
Φεύγουν μετά τις δώδεκα κάθε βράδυ 
ποιος ξέρει πού να ξαποστάσουν, εκείνος με αρβύλες δίχως κάλτσες 
και το κορίτσι ξυπόλυτο... Ανάμεσα από τα δάχτυλα 
του δεξιού χεριού μου κυλά μια κλωστή αίματος 
επάνω στο χαρτί. Κρατάω την ανάσα μου. 
Χάνεται πέρα μακριά ο ήχος του άρματος μάχης.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lyrikline.org

minimap