Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Theobaldy, Jürgen: ΟΙ ΑΣΤΡΟΝΑΥΤΕΣ (Die Astronauten Görög nyelven)

Theobaldy, Jürgen portréja

Die Astronauten (Német)

Wenn ich dieses Blatt wegwerfe,
werfe ich nicht das Gedicht weg,
dein Kopf wird zum Haupt,
falls du dich verneigst vor ihm,
auch ein Grabstein sagt mir weniger
als die Spuren täglicher Wege,
die einer meiner Sänger ging.

Zweimal im Leben kommst du 
an dem Laden vorbei,
in dessen Fenster die Gitarre weint,
die du nicht kaufst.
Beim dritten Mal ist der Laden weg.

Erstaunlich, was sich alles verändert hat.
Ich wachse mit der Schallplatte auf
und kaum bin ich aufgewachsen,
rollt sie davon ins Museum.
Jetzt darfst du mir auch 
auf meine blauen Wildlederschuhe treten,
wenn du aus der Schlange 
vor der Kasse tänzelst.

Eines Abends schlug ich die Augen auf
und sah Männer auf dem Mond
in silbernen Taucheranzügen
mit einem Spickzettel im Ohr,
der die Botschaft an die freie Welt enthielt,
die Botschaft hieß: Wird gemacht.

Nur was geschrieben ist, besteht,
nur was geschrieben ist, vergeht.

Auch die Astronauten steigen hinauf
in etwas so Unwohnliches wie die Ewigkeit,
weil sie zurückkehren wollen 
in den Interview-Raum.
Im Dunkeln strömt das Mondgestein vorbei.
Still atmend höre ich nichts
als das Knarren meines Gürtels.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lyrikline.org

ΟΙ ΑΣΤΡΟΝΑΥΤΕΣ (Görög)

Όταν πετάω το χαρτί,
δεν πετάω και το ποίημα,
το κεφάλι σου γίνεται κεφαλή
εάν υποκλιθεί μπροστά στο λόγο,
ακόμα και μια ταφόπλακα μου λέει πιο λίγα
απ' ό,τι τα ίχνη των καθημερινών δρόμων
που ένας απ' τους τραγουδιστές μου περπάτησε.

Δύο φορές στη ζωή σου
περνάς από το κατάστημα,
όπου κλαίει στη βιτρίνα η κιθάρα
που διστάζεις ν' αγοράσεις.
Την τρίτη φορά το κατάστημα έχει εξαφανιστεί.

Εκπληκτικό, πώς άλλαξαν τόσα πολλά .
Μεγαλώνω μ' έναν δίσκο μουσικής,
μόλις που πρόλαβα να μεγαλώσω,
κι ο δίσκος κυλάει προς το Μουσείο. 
Τώρα μπορείς να πατήσεις
πάνω στα μπλε καστόρινα παπούτσια μου,
καθώς χοροπηδάς έξω από την ουρά
μπροστά στο ταμείο.

Ένα βράδυ άμοιξα τα μάτια
και είδα στο φεγγάρι άντρες
να φοράνε στολές ασημένιες του δύτη
μ' ένα μαθητικό "σκονάκι" στο αυτί,
ένα μήνυμα στον ελεύθερο κόσμο,
το μήνυμα ήταν: Θα γίνει.

Μόνο αυτό που είναι γραμμένο επιβιώνει,
μόνο αυτό που είναι γραμμένο χάνεται.

Ακόμα και οι αστροναύτες ανεβαίνουν εκεί πάνω,
σε κάτι τόσο ακατοίκητο όπως η Αιωνιότητα,
γιατί θέλουν να επιστρέψουν
και να δώσουν συνέντευξη.
Σκοτάδι, και περνούν κομμάτια φεγγαριού κατά ριπές.
Βουβά ανασαίνοντας τίποτα δεν ακούω
εκτός από τον κρότο της ζώνης μου.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lyrikline.org

minimap