Hodjak, Franz: Vama Veche* (Vama Veche Magyar nyelven)

(Schwarzes Meer)
 
der hohe himmel als nabel des nichts,
die schreibmaschine tot und vollkommen
der friede.
mittagsglocken, im radio Boulez.
durchs fenster strömt der duft von akazien, der
nostalgische erinnerungen an filzläuse wachruft.
dünen, verlorenheit, ein ort,
sieben meilen hinterm ende der welt.
alles hat hier die farbe von ziegenmilch,
das laub, die gespräche, die sonntage
der tod, die katzen,
das kreisen der möwen.
die tage verstreichen ohne gewißheiten, ohne zweifel.
die greise starren
auf ihre schrumpfenden schatten,
der dorfnarr ist hauptamtlich
als küster beschäftigt,
die jungen frauen empfangen lange briefe
und geld.
jeder wird in allen zeitungen
über sich selbst
aufgeklärt.
die sonne kehrt jeden morgen pünktlich als sonne wieder,
die küstenwache ist tatsächlich eine küstenwache,
die überraschungen sind die gleichen.
und was nicht geschehn ist, hört nicht auf
nicht zu geschehn.

(Fekete-tenger)
 
magasság, semmiköldök
halott írógép
teljes béke.
déli harangszó, a rádióban Boulez.
kintről akácillat tódul, árad
szép emlékei még egy lapostetves nyárnak.
dűnék, magányok. egy hely,
hét mérfölddel az isten háta mögött.
fehér itt minden, mint a kecsketej,
a lomb, a szavak, a vasárnapok,
a halál, a macskák,
a sirályok körei mind.
nincs itt bizonyosság, kétség sincs,
fogyó árnyékára mered az öreg.
a falu bolondja főállásban sekrestyés,
pénzt kapnak a lányok
és hosszú leveleket.
az újságok magukról
mindenkit
felvilágosítanak
nap a nap nap mint nap
a parti őrség parti őrség,
a meglepetések is ugyanazok.
és ami nem történt meg,
szakadatlanul nincs.
 
 
*Vama Veche a Fekete-tenger partján fekszik, a fiatalok kedvelt üdülőhelye volt a 70-es, 80-as években, mivel nem épült ki a szocialista turizmus elképzelései szerint. Hodjak ugyanazt a szomorúságot látja e faluban, mint az erdélyi szász településekben.