Hodjak, Franz: Galambosvers (Gedicht mit Taube Magyar nyelven)

Das Wort Taube, das mir gerade einfällt,
weil es schon morgens regnet, bringt
dies Gedicht erst ins Rollen, ein Rollen, das

dem Geräusch der Kaffeemaschine gleicht und
die Gefahr in sich birgt, daß ich etwas
unter dem Wort Taube verstehe, was

es nicht gibt, und um das Wort Taube nicht
zu vergessen, streiche ich die Taube von der Liste
des Einkaufszettels und rücke die Taube

aus dem Mittelpunkt an den Rand, wo die
Taube nicht verschwinden wird, sondern
sich in eine Taube verwandelt, die

frei ist von dem, was ich von einer Taube
denke. Das Gleiche, denke ich, während die
Balkontür zu Gott klemmt, gilt

für eine Orange, doch weshalb sollte ich jetzt
eine Orange in eine Orange verwandeln, da
ich endlich eine Taube in eine Taube

verwandelt habe. Nun, da ich Zufälle
nicht ausschließe, die gewaltiger sind als
jedes Wort, das mir einfällt, akzeptiere

ich auch den geflochtenen Korbstuhl, was schon
gegen die Abgerundetheit eines Gedichts
spricht, und wenn mir beim Anblick

der Zigarette das Wort Mambo einfällt oder
das Wort Sandkasten oder das Wort Luise, sprengt
das jede Vorstellung von einer Taube, und ich

frage mich, weshalb müssen wir uns etwas
vorstellen, das endet, bevor es beginnt, vielleicht
sind wir doch keine Wunderkinder, sondern

Arschlöcher, die eine Taube brauchen, um das
zu sehen, was sie nicht begreifen.

Minthogy már reggel esik az eső,
csak az éppen most eszembe jutó „galamb” szó
hozza morgásba ezt a verset, olyan morgásba, amely

a kávédaráló zajával ér fel, és
azzal a veszéllyel jár, hogy én olyas- 
valamit értek a „galamb” szón, ami

nincs, tehát hogy a „galamb” szót el ne
felejtsem, kihúzom a galambot
a bevásárlócetliről, és a galambot

központi helyéről peremhelyzetbe taszítom, ott
a galamb nem fog eltűnni, hanem
olyan galamb lesz belőle, amely

mentes attól, amit én egy galambról
gondolok. Ugyanez, gondolom, miközben az
Istenhez vezető erkélyajtó beragad, áll

egy narancsra, de emiatt most
egy narancsot is naranccsá kellene 
tennem, elvégre egy galambot is galambbá

tettem. Nos, minthogy nem zárom ki
a véletleneket, hiszen azok hatalmasabbak
minden szónál, amely csak eszembe jut, elfogadom

a fonottszéket is, ami már
egy vers lekerekítettsége ellen
szól, és ha egy cigaretta

láttán a Mambó szó jut eszembe vagy
a homokosláda szó vagy a Luise szó, akkor az
minden galambról való képzetet ripityára

zúz, és én azon töprengek, hogy miért kell valamit
egyáltalán elképzelnünk, ami mielőtt elkezdődnék, véget
ér, talán egyikünk sem csodagyerek, hanem

csak egy seggfej, mert egy galambra van szüksége
ahhoz, hogy lássa azt, amit felfogni képtelen.