Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szeferisz, Jorgosz: Mythistorima 2. Abermals ein Brunnen (Μυθιστόρημα Β´ Német nyelven)

Szeferisz, Jorgosz portréja

Μυθιστόρημα Β´ (Görög)

Ἀκόμη ἕνα πηγάδι μέσα σὲ μιὰ σπηλιά.
Ἄλλοτε μᾶς ἦταν εὔκολο ν᾿ ἀντλήσουμε εἴδωλα καὶ στολίδια
γιὰ νὰ χαροῦν οἱ φίλοι ποὺ μᾶς ἔμεναν ἀκόμη πιστοί.

Ἔσπασαν τὰ σκοινιὰ μονάχα οἱ χαρακιὲς στοῦ πηγαδιοῦ τὸ στόμα
μᾶς θυμίζουν τὴν περασμένη μας εὐτυχία:
τὰ δάχτυλα στὸ φιλιατρό, καθὼς ἔλεγε ὁ ποιητής.
Τὰ δάχτυλα νιώθουν τὴ δροσιὰ τῆς πέτρας λίγο
κι ἡ θέρμη τοῦ κορμιοῦ τὴν κυριεύει
κι ἡ σπηλιὰ παίζει τὴν ψυχή της καὶ τὴ χάνει
κάθε στιγμή, γεμάτη σιωπή, χωρὶς μία στάλα.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.uoa.gr

Mythistorima 2. Abermals ein Brunnen (Német)

Abermals ein Brunnen in einer Höhle.
Früher war es ein Leichtes, Figuren und Zierat aus der Tiefe zu holen
Um die Freunde die uns noch treu waren damit zu erheitern.

Die Seile sind zerrissen: nur die Rillen am Brunnenrand
erinnern uns noch an unser vergangenes Glück:
Die Finger am Saum, wie der Dichter sagt,
Die Finger spüren die Kühle des Steins noch kurz
bevor sie Körperwärme vertreibt
und die Höhle setzt und verspielt ihre Seele
immerfort neu, erfüllt von Stille, die kein Tropfen mehr netzt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaB. B.

minimap