Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szeferisz, Jorgosz: Mythistorema 20. - Andromeda (Μυθιστόρημα Κ´ - Ανδρομέδα Angol nyelven)

Szeferisz, Jorgosz portréja

Vissza a fordító lapjára

Μυθιστόρημα Κ´ - Ανδρομέδα (Görög)

Στὸ στῆθος μου ἡ πληγὴ ἀνοίγει πάλι
ὅταν χαμηλώνουν τ᾿ ἄστρα καὶ συγγενεύουν μὲ τὸ κορμί μου
ὅταν πέφτει σιγὴ κάτω ἀπὸ τὰ πέλματα τῶν ἀνθρώπων

Αὐτὲς οἱ πέτρες ποὺ βουλιάζουν μέσα στὰ χρόνια ὡς ποῦ θὰ μὲ παρασύρουν;
Τὴ θάλασσα τὴ θάλασσα, ποιὸς θὰ μπορέσει νὰ τὴν ἐξαντλήσει;
Βλέπω τὰ χέρια κάθε αὐγὴ νὰ γνέφουν στὸ γύπα καὶ στὸ γεράκι
δεμένη πάνω στὸ βράχο ποὺ ἔγινε μὲ τὸν πόνο δικός μου,
βλέπω τὰ δέντρα ποὺ ἀνασαίνουν τὴ μαύρη γαλήνη τῶν πεθαμένων
κι ἔπειτα τὰ χαμόγελα, ποὺ δὲν προχωροῦν, τῶν ἀγαλμάτων.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.uoa.gr

Mythistorema 20. - Andromeda (Angol)

In my breast the wound opens again
when the stars descend and become kin to my body
when silence falls under the footsteps of men.

These stones sinking into time, how far will they drag me with them?
The sea, the sea, who will be able to drain it dry?
I see the hands beckon each drawn to the vulture and the hawk
bound as I am to the rock that suffering has made mine,
I see the trees breathing the black serenity of the dead
and then the smiles, so static, of the statues.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

minimap