Fölkelt az újhold Alexandriában
karjába zárva tartja a régit
és mi, útban a Nap Kapuja felé
a szív sötétjében, három barát.
Ki akar megfürödni most Proteusz vizében?
Az átváltozást kerestük ifjú éveinkben
a vágyakkal, mik vergölődtek nagy halakként
a hirtelen megapadt tengeren
hittük, hogy mindenható a testünk.
És most előbukkan az újhold, összekulcsolódva
a régivel; és a gyönyörű sziget sebzetten
tulajdon vérében ázik, a békés, az erős, a bűntelen sziget
És a testek, mint a megtöretett faágak
és mint a kiszaggatott gyökerek.
A szomjunk
lovas őrszem, kővé vált
a Nap sötétlő Kapujában
Mit is kérdezhetne - őrködik
idegenbeszakadtként ezen a tájon, itt
Nagy Sándor sírja közelében.
Kréta, Alexandria, Észak-Afrika, '41. máj.-szept.*
*A költő mint a németek elől Alexandriába menekült görög kormány sajtófőnöke érkezett Egyiptomba.