Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Auden, W. H.: Séták (Walks Magyar nyelven)

Auden, W. H. portréja

Walks (Angol)

I choose the road from here to there

When I've a scandalous tale to bear,

Tools to return or books to lend

To someone at the other end.

 

Returning afterwards, although

I meet my footsteps toe to toe,

The road looks altogether new

Now that is done I meant to do.

 

But I avoid it when I take

A walker's walk for walking's sake:

The repetition it involves

Raises a doubt it never solves.

 

What good or evil angel bid

Me stop exactly when I did?

What would have happened had I gone

A kilometre further on?

 

No, when a fidget in the soul

Or cumulus clouds invite a stroll,

The route I pick goes roundabout

To finish where it started out.

 

It gets me home, this curving track,

Without my having to turn back,

Nor does it leave it up to me

To say how long my walk shall be,

 

Yet satisfies a moral need

By turning behaviour into deed,

For I have boxed my compass when

I enter my front door again.

 

The heart, afraid to leave her shell,

Demands a hundred yards as well

Between my personal abode

And either sort of public road,

 

Making, when it is added too,

The straight a T, the round a Q,

Allowing me in rain or shine

To call both walks entirely mine,

 

A lane no traveller would use,

Where prints that do not fit my shoes

Have looked for me and, like enough,

Were made by someone whom I love.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://serendipitiss.xanga.com

Séták (Magyar)

Az utcán indulok innen-oda,

ha pletykát hordok valahova,

könyvet hozok, fűrészt viszek

átellenben valakinek.

 

Bár vissza is csak azt rovom,

és rajta minden lábnyomom,

más most az út, új arca lett,

mi szándék volt, mostanra tett.

 

De elkerülöm, ha céltalan

sétára hívom magam:

ki kétszer is egy útra kel,

halhatatlan kételyt növel.

 

Milyen angyal, áldás vagy átok,

állít meg ott, hol megállok?

Mi lenne, ha nem itt haladnék,

de egy kilométerrel arrébb?

 

Nem, ha a lélek bizsereg,

ha felhő vonzza léptemet,

megtett utam vonala kör,

mely kezdőpontja fele tör.

 

Egy görbület, ez visz haza,

anélkül, hogy megfordítana

és döntésre módot adna,

hogy utamat hol hagyjam abba,

 

bát erkölcsi kényszernek enged

szokásból csiholva tettet,

mivel ha kapumban állok,

kikerekítem a világot.

 

A szív kagylója hajlatán

száz yard távolságot kíván

a meghitt dolgok, eszközök

és bármelyik közút között,

 

hogy húzzon belőle, ha tud,

egyenes T-t, görbe Q-t,

mitől esőben, napsütésben

mindkettőt sajátomnak érzem,

 

ösvényt, hol más nem járt soha,

de egy idegen lábnyoma

vár régen engem, az övé,

ismeretlen szerelmemé.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://coppelia.freeblog.hu

minimap