Heaney, Seamus: Glanmore: Szonettek III (Glanmore Sonnets III Magyar nyelven)

This evening the cuckoo and the corncrake

(So much, too much) consorted at twilight.

It was all crepuscular and iambic.

Out on the field a baby rabbit

Took his bearings, and I knew the deer

(I’ve seen them too from the window of the house,

Like connoisseurs, inquisitive of air)

Were careful under larch and May-green spruce.

I had said earlier, ‘I won’t relapse

From this strange loneliness I’ve brought us to.

Dorothy and William—’ She interrupts:

‘You’re not going to compare us two...?’

Outside a rustling and twig-combing breeze

Refreshes and relents. Is cadences.

A szürkületben kakukk és haris

(Még, még, és még) koncertezett ma este.

A világ most alkonyi, jambikus.

Kint a zöld mezőn a helyét kereste

Egy kisnyúl, és tudtam, hogy most az őzek

(Láttam őket az ablakból minap

Ínyencként kóstolnia levegőbe)

Ott járnak a vörösfenyők alatt.

Azt mondtam: „Vissza nem cserélhető

Ez a magány, amit magunkra mértem.

Dorothy és William…" Erre ő:

„Velük mérsz össze minket? Mért? Nem értem."

Odakint ágak suhognak, a szél

Frissít, szelídül. Modulált beszéd.