Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dowson, Ernest: Non sum qualis eram bonae sub regno Cynarae (Non sum qualis eram bonae sub regno Cynarae Magyar nyelven)

Dowson, Ernest portréja

Vissza a fordító lapjára

Non sum qualis eram bonae sub regno Cynarae (Angol)

Last night, ah, yesternight, betwixt her lips and mine

There fell thy shadow, Cynara! thy breath was shed

Upon my soul between the kisses and the wine;

And I was desolate and sick of an old passion,

   Yea, I was desolate and bowed my head:

I have been faithful to thee, Cynara! in my fashion.

 

All night upon mine heart I felt her warm heart beat,

Night-long within mine arms in love and sleep she lay;

Surely the kisses of her bought red mouth were sweet;

But I was desolate and sick of an old passion,

   When I awoke and found the dawn was gray:

I have been faithful to thee, Cynara! in my fashion.

 

I have forgot much, Cynara! gone with the wind,

Flung roses, roses riotously with the throng,

Dancing, to put thy pale, lost lilies out of mind;

But I was desolate and sick of an old passion,

   Yea, all the time, because the dance was long:

I have been faithful to thee, Cynara! in my fashion.

 

I cried for madder music and for stronger wine,

But when the feast is finished and the lamps expire,

Then falls thy shadow, Cynara! the night is thine;

And I am desolate and sick of an old passion,

   Yea, hungry for thelips of my desire:

I have been faithful to thee Cynara! in my fashion.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://rpo.library.utoronto.ca/poem/711.html

Non sum qualis eram bonae sub regno Cynarae (Magyar)

Múlt éjjel, ó, a pamlagon, az ajkam és az ajka közt

árnyékod ott volt, Cynara! éreztem hűs lehelleted,

ahogy lelkemre ráfagyott a csókok és a bor között

s olyan vígasztalan valék, felsírt egy régi szenvedély,

   ó, míly vígasztalan valék, akár egy kisgyerek -

hű voltam hozzád, Cynara! - a férfihűség lenge szél.

 

A szíve halk verése szólt, éjhosszat szólt a szívemen,

a karjaimban álmodott nagy-nagy csókos csaták után;

szájának megvett csókjait ontotta számra édesen -

s mégis vígasztalan valék s úgy fájt a régi szenvedély,

   gyöngyszürke virradat suhant át tűzvörös haján -

nem csaltalak meg, Cynara! - íly csókokért el ne itélj...

 

Sokat felejtek Cynara! sokat, mert szálltam, mint a köd,

s csak táncoltam, hogy liliomszép bőröd elfelejtsem én -

szekfűk, rózsák fonnyadtak el duhajkodó kezem között,

s mégis vígasztalan valék s úgy fájt a régi szenvedély,

   ó, végig-végig fájt nagyon a táncok éjjelén -

hű voltam hozzád, Cynara! - a férfihűség lenge szél.

 

Aztán vad-vad, duhaj zenék jöttek, és égetett szeszek

s hogy a tivornya véget ért s kihúnyt már minden lámpaláng,

árnyékod újra megjelent, Cynara, mert az éj tied -

olyan vígasztalan vagyok s úgy fáj a régi szenvedély,

   a vágy harapja szám, de árnyad jaj, lecsap reánk -

nem csaltalak meg, Cynara! - ily csókokért el ne itélj.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu/08300/08367/08367.htm#149

minimap