Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dos Passos, John: Meghaltak (They are dead now Magyar nyelven)

Dos Passos, John portréja
József Attila portréja

Vissza a fordító lapjára

They are dead now (Angol)

This isn't poem.

 

This is two men in grey prison clothes.

One man sits looking at the sick flesh of his hands-

hands that haven't worked for seven years.

Do you know how long a year is?

Do you know how many hours there are in a day

when a day is twenty-three hours on a cot in a cell,

in a cell in a row of cells in a tier of rows of cells

all empty with the choked emptiness of dreams?

 

Do you know dreams of men in jail?

Sacco sits looking at the sick flesh of his hands-

hands that haven't worked for seven years

remembers hoeing beans at twilight in his garden

remembers the crisp rattle of the edger

remembers the mould of his wife's back

fuzziness of the heads of kids.

Dreams are memories that have

grown sore and festered,

dreams are an everlasting rack to men in jail.

 

Vanzetti writes every night from five to nine

fumbling clumsily wittily with the foreign words

building paper barricades of legal tags,

habeas corpus, writ of certiorari,

dead spells out of a forgotten language

taken from the mouths of automatons in black.

They are dead now

The black automatons have won.

They are burned up utterly

their flesh has passed into the air of Massachusetts

their dreams have passed into the wind.

 

„They are dead now", the Governors Secretary

nudges the Governor.

„They are dead now", the Superior Court judge

nudges the Supreme Court judge,

„They are dead now", the College President nudges

the College President,

A dry chuckling comes up from all the dead:

The white collar dead; the silk hatted dead; the

frock-coated dead

They hop in and out of automobiles

breathe deep in relief

as they walk up and down the Boston streets.

 

These two men were not afraid

to smell rottenness

in the air of Massechusetts

so they are dead now and burned

into the fierce wind from Massachusetts.

Their breath has given the wind new speed.

Their fire has burned out of the wind

the stale smell of Boston.

 

Ten thousand towns have breathed them in

and stood up beside workbenches

dropped tools

flung plows out of the furrow

and shouted into the fierce wind from Massachusetts.

In that shouts hoarse throat

is the rumble of millions of men marching in order

is the roar of one song in a thousand lingoes.

 

The warden strapped these men into the electric chair

the executioner threw the switch

and set them free into the wind

they are free of dreams now

free of greasy prison denim

their voices blow back in a thousand lingoes singing

one song

to burst the eardrums of Massachusetts.

 

Make a poem of that if you dare!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://historymatters.gmu

Meghaltak (Magyar)

Nem költemény ez.

 

Íme két ember rabok szürke öltözetében.

Az egyik ül és kezének fájdalmas húsát nézi,

- kezének, amely hét éve nem dolgozott.

Tudjátok az esztendő hosszát?

Tudjátok, hány óra van egy napban,

mikor ez a nap harminchárom órát jelent ágyon, cellában,

cellasorok cellájában, cellasorok sorozatában,

- mind üresek álmok iszonyú ürességével.

 

Ismeritek a bebörtönzöttek álmát?

Sacco kezének fájdalmas húsát nézi,

- kezének, amely hét éve nem dolgozott.

A babra emlékezik Sacco, melyet gyomlált kertjében

szürkületkor,

a homok csikorgására emlékezik,

emlékezik a rét hátának vonalára,

gyermekei fején a pihékre.

Fájdalmasan növekvő, mérgesedő emlékek az álmok,

az álmok örök kárhozat a bebörtönzöttek számára.

 

Vanzetti ír minden éjjel öttől kilencig,

tapogatózva, próbálkozva az idegen szavak

lehető legjobb érintését keresgéli

irkafirkából barrikádokat emelve, halmozgatva

a jogszerűség kínai csecsebecséit,

halott szavait egy elfeledett nyelvnek,

sötét automaták nyelvének.

Már holtak, győztek a fekete automaták.

Fölemésztve. Egészen fölemésztve,

Massachusetts levegőjébe távozott húsuk,

álmaik a szélbe.

 

"Halottak, tudja?" a kormányzóval

bizalmaskodik titkárja,

"Halottak", bizalmaskodik

a Legfőbb Törvényszék bírájával

a Fellebbezési törvényszék bírája.

Az elismételt szó, a halál, szikár vigyorra késztet.

Holtak, mondja a makulátlan gallér; holtak, mondja

a selyemkalap, holtak, mondja a redingót.

Íme, akik kiugrálnak az autókból

és mélyen leszijják szabadulásukat,

hosszában-széltében futkosván Boston uccáin.

 

Ez a két ember nem remegett,

hogy a dögvészt megszagolja

Massachusetts levegőjében.

Halottak ők most, megpörkölve

Massachusetts szelében.

Lélekzetük új lökést ad a szélnek,

lerontja a láng

Boston avas szagát.

 

Tízezer város lehelte be őket,

fölegyenesedtek a műhelyekben,

elhajították a szerszámokat,

kidobták az ekét a barázdából

és üvöltöttek.

A vad szélben, mely jön Massachusetts felől,

ebben a rekedt ordításban

benne van a menetelő embermilliók zaja,

ezernyelvű kiáltása ugyanannak a dalnak.

 

Megmarkolta őket az őr, hogy ráültesse a villamosszékre,

a hóhér bekapcsolta az áramot

s a térbe küldte őket szabadon.

Most megszabadultak álmaiktól,

a ragadós tömlöctől távol

szavuk ott rezeg ezer nyelvében ugyanannak a dalnak,

mely Massachusetts füldobjait berepeszti majd.

 

Ebből csináljatok verset, ha van merszetek!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

minimap