Crane, Hart: Utazások IV (Voyages IV Magyar nyelven)
|
Voyages IV (Angol)IV Whose counted smile of hours and days, suppose I know as spectrum of the sea and pledge Vastly now parting gulf on gulf of wings Whose circles bridge, I know, (from palms to the severe Chilled albatross’s white immutability) No stream of greater love advancing now Than, singing, this mortality alone Through clay aflow immortally to you.
All fragrance irrefragably, and claim Madly meeting logically in this hour And region that is ours to wreathe again, Portending eyes and lips and making told The chancel port and portion of our June—
Shall they not stem and close in our own steps Bright staves of flowers and quills today as I Must first be lost in fatal tides to tell?
In signature of the incarnate word The harbor shoulders to resign in mingling Mutual blood, transpiring as foreknown And widening noon within your breast for gathering All bright insinuations that my years have caught For islands where must lead inviolably Blue latitudes and levels of your eyes,—
In this expectant, still exclaim receive The secret oar and petals of all love.
|
Utazások IV (Magyar)IV Kinek számlált mosoly óra és nap, Már ha tenger-színképként ismerem, s most Szárny- s szárnyörvényt vadul választanék szét, Körei, tudom (tenyértől a zord, hűlt Albatroszig, nem-változó fehérig), Nem fognak át tágabb sodrú szerelmet, Mint, dalként, e halandóság agyag Útján halhatatlan tart, csak feléd.
Illatok, szeghetetlen, s tomboló Igény, találkáé, s – logikus – épp itt S most, e hely: miénk, koszorúzni újra, Jós szemek s ajkak hadd mondják a szentély Kapuját, s mit kapunk júniusunkból –
Nem szökken s zárul, szegve lépteinkben Mind: szár virág, toll, ma, hogy én leszek, ki Elsőül vész a szó-végzete árban?
A testesült szó kézjegyében ott áll, Tart a kikötő, és lemond, kevervén Közös vért, mely átüt, mint tudható volt, Kebledben dél-tágító, gyűljön egybe Sok fényes sejtés, éveim fogása, Szigeteké, hol sértetlen vezet Szemed kék szélességi foka, szintje –
E váró csend-kiáltás adja néked, Ó, minden vágy titkos uszonya-szirmát.
|