Milyen vad hajnalaink voltak
itt első éveinkben
mikor a házból meztelen szaladtunk
ki a magas fűbe a ház mögé pisilni
s a hegyek fölött fény-szerpentineket
láttunk kék és lángszín lobogókat (olyan kéket
amilyen Lilith a teljes napsütés Évája mellett) –
A hajnalcsillag alatt micsoda arany szárnyak
kápráztatták szemünket
miközben harmat-hűvösen ágyunkig botladoztunk
aludni míg hasunkra süt a nap!
Most ha korán is ébredünk
a házból nem megyünk ki-vagyis én nem megyek -
s te, ha kimégy is
ritkán hívsz ki, nézni hogy kel a nap.
Üvegen átlátom a hajnalt: idén csak
a felhőtlen fény pirulását, sápadt,
majd lassan rózsaszínre vált
s leigázottan megfakul.
Ezekről a fáradt napfeljöttékről
nem beszélgetünk.