Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Poe, Edgar Allan: Dics-ének (A Pæan Magyar nyelven)

Poe, Edgar Allan portréja
Tandori Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

A Pæan (Angol)

I.
How shall the burial rite be read?
The solemn song be sung?
The requiem for the loveliest dead,
That ever died so young?

II.
Her friends are gazing on her,
And on her gaudy bier,
And weep!--oh! to dishonor
Dead beauty with a tear!

III.
They loved her for her wealth--
And they hated her for her pride--
But she grew in feeble health,
And they love her--that she died.

IV.
They tell me (while they speak
Of her "costly broider'd pall")
That my voice is growing weak--
That I should not sing at all--

V.
Or that my tone should be
Tun'd to such solemn song
So mournfully--so mournfully,
That the dead may feel no wrong.

VI.
But she is gone above,
With young Hope at her side,
And I am drunk with love
Of the dead, who is my bride.--

VII.
Of the dead--dead who lies
All perfum'd there,
With the death upon her eyes.
And the life upon her hair.

VIII.
Thus on the coffin loud and long
I strike--the murmur sent
Through the gray chambers to my song,
Shall be the accompaniment.

IX.
Thou diedst in thy life's June--
But thou didst not die too fair:
Thou didst not die too soon,
Nor with too calm an air.

X.
From more than friends on earth,
Thy life and love are riven,
To join the untainted mirth
Of more than thrones in heaven.--

XI.
Therefore, to thee this night
I will no requiem raise,
But waft thee on thy flight,
With a Pæan of old days.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.online-literature.com

Dics-ének (Magyar)

                I
E gyász-ige olvasat, ó, milyen?
    Ez ünnepélyre a dal?
A legdrágább e rekviem;
    Holt, bár volt oly fiatal!

                II
Barátai nézik, sújtva
    Maguk, ravatalán.
Sírnak. - Gyalázat, búra
    Külön így egy gyönyörű leány!

                III
Gazdag volt - s így imádták.
    Volt büszke - s megvetett.
A kórt, mely gyötrőn rászállt,
    Szeretik! S hogy odaveszett.

                IV
S mit emlegetnek? "Hímzett
    Szemfedőjét!" Legott
Úgy érzem, hamis ez az ének,
    Sírva - belé! - fakadok -

                V
Vagy hogy dalom, ó, fájdalom,
    Méltatlan lesz csak méltó -
Úgy gyászolom - s vele gyászolom,
    Hogy élete így sem szép s jó.

                VI
De mindegy. Ő - s a Reménnyel! -
    Ellibbent. Kárhozat!
Siratom dúlt szenvedéllyel -
    A menyasszonyomat.

                VII
Halott ő! Illat fellegén
    Hever itt, a semmié lett.
A halál időzget szemén,
Míg haján csillan az élet.

                VIII
A koporsót, mely sírverem,
    Máris - megzengve dallal,
Oldalt s fenn gyötrötten verem,
    Vergődöm a nyugodt halottal.

                IX
Haltál szép élted júniusán -
    S mégsem volt szép e halál:
S volt e halál nem túl korán;
    S tusán! - nem elnyugovál.

                X
Földnek gyötrelmeitől
    Szakítva élted s vágyad -
Már veled tündököl,
    Mit nem érhet gyalázat!

                XI
Ezért, ez éjszakán,
    Gyász-dal ne kísérjen Téged;
Hogy menekültél, talán:
    Ezé, s Tiéd, e dics-ének.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.folioklub.hu

Kapcsolódó videók


minimap