Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Byron, George: Harminchatodik születésnapomon (On This Day I Complete My Thirty-Sixth Year Magyar nyelven)

Byron, George portréja

On This Day I Complete My Thirty-Sixth Year (Angol)

'Is time the heart should be unmoved,

Since others it hath ceased to move:

Yet, though I cannot be beloved,

Still let me love!

 

My days are in the yellow leaf;

The flowers and fruits of love are gone;

The worm, the canker, and the grief

Are mine alone!

 

The fire that on my bosom preys

Is lone as some volcanic isle;

No torch is kindled at its blaze--

A funeral pile.

 

The hope, the fear, the jealous care,

The exalted portion of the pain

And power of love, I cannot share,

But wear the chain.

 

But 'tis not thus--and 'tis not here--

Such thoughts should shake my soul nor now,

Where glory decks the hero's bier,

Or binds his brow.

 

The sword, the banner, and the field,

Glory and Greece, around me see!

The Spartan, borne upon his shield,

Was not more free.

 

Awake! (not Greece--she is awake!)

Awake, my spirit! Think through whom

Thy life-blood tracks its parent lake,

And then strike home!

 

Tread those reviving passions down,

Unworthy manhood!--unto thee

Indifferent should the smile or frown

Of beauty be.

 

If thou regrett'st thy youth, why live?

The land of honourable death

Is here:--up to the field, and give

Away thy breath!

 

Seek out--less often sought than found--

A soldier's grave, for thee the best;

Then look around, and choose thy ground,

And take thy rest.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.online-literature.com/byron/693/

Harminchatodik születésnapomon (Magyar)

 

Állj meg, szívem, betelt ím az idő.

   Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál?

De nem! Bár nincs szív, érted hevülő,

   te csak lobogjál!

 

Nagy lombhullásban állnak napjaim.

   A szerelem virága és gyümölcse

elhullt; csak férge, üszke, csak a kín:

   az maradt őszre!

 

Magányos, messze tüzhányó sziget

   a láng már, keblem lankadatlan lángja;

nem fáklyát gyújt, nem diadal-jelet: -

   halotti máglya.

 

A féltés, féltékenység, a remény,

   a fájdalom gondját, emésztő gondom:

a szerelmet nem oszthatom meg én,

   csak láncát hordom.

 

De itt, de most, de bántani tovább

   ilyen eszmék már lelkemet ne bírják,

hol babér fedi a hős homlokát

   s borítja sirját.

 

Kard, lobogó és körül, lelkesen,

   tábor övez, dicsőség, Görögország.

Nem volt szabadabb a spártai sem,

   ha pajzson hordták.

 

Ébredj - (ne Hellász, ő már ébren él!) -

   ébredj lelkem! Idézd, hány hősi lélek

során csörgött át eredbe a vér.

   Hozzájuk térj meg!

 

Gyürd le a föl-fölgerjedő hevet,

   hisz férfi voltál s az is keserű harc!

Vedd egykedvün, ha borul, ha nevet

   a gyönyörű arc.

 

Ha bánod ifjuságod, mért is élj?

   A szép halál hazája - várva máris -

előtted áll. Előre. Sose félj,

   egy a halál is.

 

Keress - lel itt az is, ki nem keres -

   katonasírnak való gödröt, dombot.

Igy lesz a legjobb. Nézz hát, légy szemes

   és tedd a dolgod.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/00400/00455/00455.htm#d4147

minimap