Clampitt, Amy: A hurrikán peremén (The Edge of the Hurricane Magyar nyelven)

Wheeling, the careening
winds arrive with lariats
and tambourines of rain.
Torn-to-pieces, mud-dark
flounces of Carribean

cumulus keep passing,
keep passing. By afternoon
rinsed transparencies begin
to open overhead, Mediterranean
windowpanes of clearness

crossed by young gusts’
vaporous fripperies, liquid
footprints flying, lacewing
leaf-shade brightening
and fading. Sibling

gales stand up on point
in twirling fouettes
of debris. The day ends
bright, cloud-wardrobe
packed away. Nightfall

hangs up a single moon
bleached white as laundry,
serving notice yet again how
levity can also trample,
drench, wring and mangle.

Száguldva érkeznek a forgó
szelek az eső suhogó
lasszóival s csörgődobjaival.
Szétszaggatott, sár-sötét
rongyok: Karib-tengeri

kumulusz fodrai húznak,
húznak. Délutánra a mosott
ég áttetsző foltjai kezdtek
nyiladozni fönn, mediterrán
tisztaság-ablakszemek,

rajtuk át fiatal szelek
párás cicomái, folyékony
lábnyomok, repülve, csipkeszárny
levélárnyak fényesülte
és fakulta. Iker fuvalmak

helyben kavarulnak: piruett
tölcséreivé rim-rom
lim-lomoknak. Ragyogva
ér véget a nap, felhő-ruhatár
elcsomagolva. Alkonyóra

egy-szál holdja: mintha
mosodacégérnek volna kiakasztva,
jele mégis, újra, hogy íme, a
könnyűség is hogy tud sulykolni,
lucskolni, csavarni és mángorolni.