Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Chuilleanáin, Eiléan Ní: Mária Magdolna Marseille-ben (St. Mary Magdalene Preaching at Marseilles Magyar nyelven)

Chuilleanáin, Eiléan Ní portréja
Kabdebó Tamás portréja

Vissza a fordító lapjára

St. Mary Magdalene Preaching at Marseilles (Angol)

Now at the end of her life she is all hair –
A cataract flowing and freezing – and a voice
Breaking loose from the loose red hair,
The secret shroud of her skin:
A voice glittering in the wilderness.
She preaches in the city, she wanders
Late in the evening through shaded squares.

The hairs on the back of her wrists begin to lie down
And she breathes evenly, her elbows leaning
On a smooth wall. Down there in the piazza,
The boys are skimming on toy carts, warped
On their stomachs, like breathless fish.

She tucks her hair around her,
Looking beyond the game
To the suburban marshes.

Out there a shining traps the sun,
The waters are still clear,
Not a hook or a comma of ice
Holding them, the water-weeds
Lying collapsed like hair
At the turn of the tide;

They wait for the right time, then
Flip all together their thousands of sepia feet.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://annconwayphd.com

Mária Magdolna Marseille-ben (Magyar)

Haj, haj hátán, az élete vége felé
Zubogó-megfagyó csobogó és egy hang
Mi elszabadult a vörös hajzuhatagból
A bőr titkos lepléből
Egy, a pusztában csillogó hang.
A városban prédikál, esténként
Le-fel jár az árnyas tereken.

Már már lesimul a szőr
Ritmikusan lélegzik, egy sima falra
Könyököl lent a téren
A fiúk játék szekereken robognak,
Hasalva, mint a hápogó halak.

Magaköré gyűri a haját
S a játszótéren túl
A kültelki mocsarak felé néz

Odakint a nap fényes csapdáiban
Még kristálytiszták a vizek,
Nem köti Őket még a hártyajég,
A vízinövények, mint roskadt haj
Fekszenek, a pezsdülésre várva.

Ha eljön az idő fölmagasodnak,
Ezer és ezer szépia lábon állnak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. T.

minimap