Unamuno, Miguel de: Emlékek rabsága (Me destierro a la memoria Magyar nyelven)

Me destierro a la memoria,

voy a vivir del recuerdo.

Buscadme, si me os pierdo,

en el yermo de la historia,

que es enfermedad la vida

y muero viviendo enfermo.

Me voy, pues, me voy al yermo

donde la muerte me olvida.

Y os llevo conmigo, hermanos,

para poblar mi desierto.

Cuando me creáis más muerto

retemblaré en vuestras manos.

Aquí os dejo mi alma-libro,

hombre-mundo verdadero.

Cuando vibres todo entero,

soy yo, lector, que en ti vibro.

Emlékek rabsága vár rám,

eztán már a multnak élek,

ha eltűnnék, meglelnétek

múlt időknek pusztaságán.

Nem kell élet kínok árán,

s csupa kínná lett az élet.

Megyek hát, pusztámba lépek,

hol a halál nem talál rám.

Véreim, gyertek nyomomban,

pusztaságom népe lesztek,

s majd ha hánytok rám keresztet,

ott remegek ujjatokban.

Vegyétek immár a lelkem,

ember, szó és könyv világát,

Olvasó, tudd, tűz ha jár át,

én vibrálok dúlt szívedben.