Guillén, Jorge: Magányos pőreséged... (Salvación de la primavera Magyar nyelven)

Ajustada a la sola

desnudez de tu cuerpo,

entre el aire y la luz

eres puro elemento.

¡Eres! Y tan desnuda,

tan continua, tan simple

que el mundo vuelve a ser

fábula irresistible.

…Mi atención, ampliada,

columbra. Por tu carne

la atmósfera reúne

términos. Hay paisaje.

Esos blancos tan rubios

que sobre tu tersura

la mejor claridad

primaveral sitúan.

Es tuyo el resplandor

de una tarde perpetua.

¡Qué cerrado equilibrio

dorado, qué alameda!…)

Magányos pőreséged

testéhez igazítva,

fény s levegő között

elem vagy, égi tiszta.

Apránkint tünedeznek

a hétköznapi tárgyak

elénk. És mindegyik

csoda, bár nem varázslat.

Az vagy! S oly egyszerű és

oly tartós, oly mezítlen,

hogy láttodtől megint

mesévé lesz a Minden.

Ronthatlan boldogságok

lakják a nap-gömbtestét;

ablaküvegen át

a szép természetesség

most hinti szét szilárd

csillagunk biztos fényét.

Nézd: mint lépnek a percek,

hogy egünket elérjék!