Guillén, Jorge: Ars viviendi (Ars viviendi Magyar nyelven)
|
Ars viviendi (Spanyol)Pasa el tiempo y suspiro porque paso, aunque yo quede en mí, que sabe y cuenta, y no con el reloj, su marcha lenta —nunca es la mía— bajo el cielo raso.
Calculo, sé, suspiro —no soy caso de excepción— y a esta altura, los setenta, mi afán del día no se desalienta, a pesar de ser frágil lo que amaso.
Ay, Dios mío, me sé mortal de veras. Pero mortalidad no es el instante que al fin me privará de mi corriente.
Estas horas no son las postrimeras, y mientras haya vida por delante, serás mis sucesiones de viviente.
|
Ars viviendi (Magyar)Múlik az idő, sóhajtok, mert múlok, bár bennem vagyok, ki tudván tud s számol, nem az órával, mely ketyegve rám szól - sosem enyém -, az égbolt alá bújok.
Számolgatok, tudom, sóhajtok, új ok kivétellé nem teszen, noha mától hetven lettem immár, az elmulástól törékeny lényem óva porba hullok.
Jaj, istenem, vagyok igen halandó. De elmulásom e naptól nem foszt meg, bár szívemet hasonló végnap várja.
Nem utolsó még az éppen mulandó, míg van előttem életet adó seb, vagyok élőnek jelenlévő váza.
|