Bécquer, Gustavo Adolfo: Rímek LXI (Rima LXI Magyar nyelven)
|
Rima LXI (Spanyol)Al ver mis horas de fiebre e insomnio lentas pasar, a la orilla de mi lecho, ¿quién se sentará?
Cuando la trémula mano tienda, próximo a expirar, buscando una mano amiga, ¿quién la estrechará?
Cuando la muerte vidríe de mis ojos el cristal, mis párpados aún abiertos, ¿quién los cerrará?
Cuando la campana suene (si suena en mi funeral) una oración, al oírla, ¿quién murmurará?
Cuando mis pálidos restos oprima la tierra ya, sobre la olvidada fosa, ¿quién vendrá a llorar?
¿Quién en fin, al otro día, cuando el sol vuelva a brillar, de que pasé por el mundo quién se acordará?
|
Rímek LXI (Magyar)Lázas, álomtalan órák vesznek engem körül, ágyam martján ki lesz akkor, mellém vajon ki ül?
Mikor rémült kezem nyújtom már reménytelenül, baráti kézre talál-é, ha már végleg kihül?
Mikor szememre halálnak üvegje települ, szememet ki fogja majd le, ha semmibe merül?
Mikor fölöttem harang szól (ha szól kiséretül), akad-é, aki imát mond, végszó nekem kerül?
Mikor vázamra súlyával a földnek röge dül, lesz-e, aki sírom mellett sírdogál egyedül?
Lesz-e végül, mikor új nap fényétől éj derül, aki tudja, hogyan éltem én élhetetlenül?
|