Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Espronceda, José de: A kalóz éneke (La canción del pirata Magyar nyelven)

Espronceda, José de portréja

La canción del pirata (Spanyol)

Con diez cañones por banda,

viento en popa, a toda vela,

no corta el mar, sino vuela

un velero bergantín.

Bajel pirata que llaman,

por su bravura, El Temido,

en todo mar conocido

del uno al otro confín.

 

 La luna en el mar riela

en la lona gime el viento,

y alza en blando movimiento

olas de plata y azul;

y va el capitán pirata,

cantando alegre en la popa,

Asia a un lado, al otro Europa,

y allá a su frente Istambul:

 

Navega, velero mío

in temor,

que ni enemigo navío

ni tormenta, ni bonanza

tu rumbo a torcer alcanza,

ni a sujetar tu valor.

Veinte presas

hemos hecho

a despecho

del inglés

y han rendido

sus pendones

cien naciones

a mis pies.

Que es mi barco mi tesoro,

que es mi dios la libertad,

mi ley, la fuerza y el viento,

mi única patria, la mar.

 

Allá; muevan feroz guerra

ciegos reyes

por un palmo más de tierra;

que yo aquí; tengo por mío

cuanto abarca el mar bravío,

a quien nadie impuso leyes.

Y no hay playa,

sea cualquiera,

ni bandera

de esplendor,

que no sienta

mi derecho

y dé pechos mi valor.

Que es mi barco mi tesoro,

que es mi dios la libertad,

mi ley, la fuerza y el viento,

mi única patria, la mar.

 

A la voz de “¡barco viene!”

es de ver

cómo vira y se previene

a todo trapo a escapar;

que yo soy el rey del mar,

y mi furia es de temer.

En las presas

yo divido

lo cogido

por igual;

sólo quiero

por riqueza

la belleza

sin rival.

Que es mi barco mi tesoro,

que es mi dios la libertad,

mi ley, la fuerza y el viento,

mi única patria, la mar.

 

¡Sentenciado estoy a muerte!

Yo me río

no me abandone la suerte,

y al mismo que me condena,

colgaré de alguna antena,

quizá; en su propio navío

Y si caigo,

¿qué es la vida?

Por perdida

ya la di,

cuando el yugo

del esclavo,

como un bravo,

sacudí.

Que es mi barco mi tesoro,

que es mi dios la libertad,

mi ley, la fuerza y el viento,

mi única patria, la mar.

 

Son mi música mejor

aquilones,

el estrépito y temblor

de los cables sacudidos,

del negro mar los bramidos

y el rugir de mis cañones.

Y del trueno

al son violento,

y del viento

al rebramar,

yo me duermo

sosegado,

arrullado

por el mar.

Que es mi barco mi tesoro,

que es mi dios la libertad,

mi ley, la fuerza y el viento,

mi única patria, la mar.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.analitica.com/bitblioteca

A kalóz éneke (Magyar)

Oldalán tíz ágyucsővel,

hátszélben tárt vitorlával

nem tengert hasít, de szárnyal

egy könnyű kalózhajó.

Fordul, támad vakmerően,

tőle mindenütt remegnek,

elnevezték Rettegettnek,

parttól partig hallható.

 

Tajtékon hold villogása,

szél nyög a vitorlavásznon,

s elomolva és hintázón

kék s ezüst hullám vonul;

a kalózok kapitánya

nézi harsányan dalolva:

Itt Ázsia, ott Európa

s amott elől Isztanbul.

 

„Ússz, kalózok vitorlása,

biztosan,

mert sem ellenség naszádja

nem fordítja meg irányod

s nem köti meg bátorságod,

sem szélcsönd, sem zivatar.

Angoloknak

kínja voltunk,

zsákmányoltunk

sokszor itt,

lábainkhoz

hányszor rakta

száz nemzet a

zászlait.

Hajóm kincsem és reményem,

szabadság egy-istenem,

erő és szél a törvényem,

hazám tenger-végtelen.

 

Felidéznek

vak királyok

harcot, önkényt,

még egy morzsa

földre vágyók:

ám itt minden

az enyém lett,

mit vad

tengerár

ölelget,

néki egy se

szabhat

törvényt.

Hajóm kincsem és reményem,

szabadság egy-istenem,

erő és szél a törvényem,

hazám tenger-végtelen.

 

Rikoltásra, hogy: „Hajó jön''

ide less:

mint fordul meg, hogy elszökjön,

menekül a tág világba!

én vagyok a víz királya

és dühöm félelmetes.

Gyakran szerzünk

prédát bőven,

s egyenlően

osztom el;

csak egy kincs, mely

nékem édes:

a szépséges

végtelen.

Hajóm kincsem és reményem,

szabadság egy-istenem,

erő és szél a törvényem,

hazám tenger-végtelen.

 

Elitéltek, sosem enyhén:

kacagok:

el ne hagyjon a szerencsém.

s aki engem szán halálra,

fölakasztom árbocára,

a hajóján lógni fog.

S ha elesnék:

mi az élet?

ugysem ér meg

egy imát;

rég elhagytam,

mikor bátran

már leráztam

az igát.

Hajóm kincsem és reményem

szabadság egy-istenem,

erő és szél a törvényem,

hazám tenger-végtelen.

 

Hallgatom legszebb zenémet:

szélverés,

meg a rázkódó kötélzet

rendülése, csikorgása,

Fekete-tenger zugása,

és az ágyú-bömbölés.

A mennydörgés

robajában,

szél zajában

szúnyni már

könnyű nékem,

ringatózva

elbódít a

tengerár.

Hajóm kincsem és reményem,

szabadság egy-istenem,

erő és szél a törvényem,

hazám tenger-végtelen."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap