Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vallejo, César: LV (Samain azt mondaná…) (Trilce LV Magyar nyelven)

Vallejo, César portréja

Trilce LV (Spanyol)

Samain diría el aire es quieto y de una contenida tristeza.
  Vallejo dice hoy la Muerte está soldando cada lindero a cada hebra de cabello perdido, desde la cubeta de un frontal, donde hay algas, toronjiles que cantan divinos almácigos en guardia, y versos antisépticos sin dueño.
  El miércoles, con uñas destronadas se abre las propias uñas de alcanfor, e instila por polvorientos harneros, ecos, páginas vueltas, sarros, zumbidos de moscas cuando hay muerto, y pena clara esponjosa y cierta esperanza.
  Un enfermo lee La Prensa, como en facistol. Otro está tendido palpitante, longirrostro, cerca a estarlo sepulto. Y yo advierto un hombro está en su sitio
todavía y casi queda listo tras de éste, el otro lado.
  Ya la tarde pasó diez y seis veces por el subsuelo empatrullado, y se está casi ausente en el número de madera amarilla de la cama que está desocupada tanto tiempo
            allá ...........................
            enfrente.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poesi.as

LV (Samain azt mondaná…) (Magyar)

Samain azt mondaná: derült a lég és visszafogott bánatú.
  Vallejo mondja ma: a Halál minden ösvényt egy-egy elhullajtott hajszálhoz köt be a homlokcsont küblijén, melyben algák nyüzsögnek, narancsfák éneklik isteni palánták őrsorát és fertőtlenített versek ténferegnek gazdátlanul.
  Szerda trónfosztott körmükkel tépi fel saját kámforkörmeit, porlepte, nagyszemű szitákon szűr át visszhangot, imént olvasott oldalakat, kövült üledéket, dongó-zümmögést, miközben holtak vannak, szivacsos, tiszta bánat van és némi reménykedés.
  Egy beteg a La Prensá-t olvassa térde támasztékán. Egy másik lihegve elterül, hosszúra vánnyadt arccal, közel ahhoz, hogy földdel fedjék. Én meg csak látom: egy váll szinte a helyén van még és mögötte csaknem készen áll a másik oldal.
  Már tizenhatszor haladt el a délután az őrjáratos alagsorban és szinte szét is foszlott már az oly régen üres ágy sárga fából készült számlapján
                                    ott...........................    
                                    szemközt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaA. L.

minimap