Garcia Montero, Luis : Ki vagy te? (¿Quién eres tú? Magyar nyelven)

Se deshizo la luz,

equivocó su horario por dejarte desnuda,

desdibujó tus ojos mientras me sonreías.

mientras me soreías

vi una sombra inclinada desvestirse,

abrir la cremallera despacio del silencio,

dejar sobre la alfombra

la civilización.

Y tu cuerpo se hizo dorado y transitable,

feliz como un presagio que nos enfurecía.

Que nos enfurecía.

Solamente nosotros

(camaradas

de una cama ruidosa) y el deseo,

ese difícil viaje de ida y vuelta,

que haora insiste y me empuja a recordarte

alegre, levantada,

un relámpago abierto entre los ojos,

recogiendo tu falda de joven colegial.

Mientras me sonreías,

yo me quedé dormido

en las manos de un sueño

que no puedo contarte.

Idejét tévesztve

hunyt ki a fény, meztelen voltál és itthagyott,

rám mosolyogtál, és nem láthattam szemed.

Míg rám mosolyogtál,

lehajló árnyat láttam, ki vetkezett,

lassan cipzárt nyitott a csöndön,

és a szőnyegre dobta

a civilizációt.

És tested arany lett és bejárható,

boldog, mint egy jóslat, mely lázba hoz.

Minket hoz lázba.

Egyedül mi ketten

(társak

egy hangos ágyon) és a vágy,

ez a nehéz oda- és visszaút,

mely rám akaszkodik és kötelez, hogy emlékezzem rád,

ha feltekintek, vidámnak lássalak,

nyíló villámnak, mely szemembe ér,

ahogyan iskoláslány szoknyádat felveszed.

Míg rám mosolyogtál,

elaludtam,

két kezében egy álom tartott,

melyről mesélni nem tudok neked.