Tejada, Luis de: Limai Szent Róza (Soneto a Santa Rosa de Lima Magyar nyelven)

Nace en provincia verde, y espinosa,
tierno cogollo apenas engendrado
entre las Rosas sol es ya del prado,
crepúsculo de olor, mayo de Rosa.

De los llantos del Alba apenas goza,
quando es del dueño singular cuidado
temiendo se le tronche, o rudo arado
o se le aje mano artificiosa.

Mas ya que del cairel desaprisiona
la virgen hoja, previniendo engaños,
la corta, y pone en su guirnalda o zona.

Así esta virgen tierna en verdes años
cortó su Autor y puso en su corona:
¡oh bien anticipados desengaños!

Tüskésen, zölden kipattan a réten
a zsenge bimbó; éppen csak kibukkan
rózsák közül, máris nap lészen ottan:
rózsa-sugár s illat, mely leng sötéten.

Még ring a harmat könnyes permetében,
de már gazdája istápolni moccan,
féltvén ekétől s elhamarkodottan
kapó kezektől, nehogy kára légyen.

S amint kibomlik burka börtönéből
szűz szirma, hogy ne érje semmi rontás,
levágja s illőbb helyre rakja végül;

így vágta le korán az úr e pompás
szüzet, s koronájába rakta ékül:
ó, jókor megelőzött szörnyű rontás!