Silva Valdés, Fernán: Bolygó tüz (Alma en pena Magyar nyelven)

Con el sombrero gacho puesto sobre los ojos
por el campo, en la noche, sin saber hacia dónde
voy andando, andando,
detrás de la estrellita roja de mi cigarro.

He pasado tres veces por el mismo sendero,
y tres veces me he herido en las mismas espinas,
andando, andando,
detrás de la estrellita roja de mi cigarro.

Mañana, los vecinos dirán y con razón,
– prendiéndole a la Virgen un cabito de vela –
anoche, por el campo anduvo una luz mala;
anoche, por el campo anduvo un alma en pena!

 
Nota: Fernán Silva Valdés: Alma en pena, in Poemas nativos, Montevideo: Renacimieno, 1925.

Éjjel a mezőn… ki tudja, merre jártam…
Szememre csapva kalapom, sután…
– Kék ködök lengnek az ingovány fölött. –
És én mentem előre céltalan, bután,
szivarom piros tüz-csillaga mögött

Háromszor már, hogy egy csapáson jártam,
háromszor sebezte kezem a tüske
– egy sövény bokrai között, –
de én csak mentem, törtettem bátran,
– kóbor lélek, bolyongó, büszke, –
szivarom piros tüz-csillaga mögött

Gyertyát gyujtanak a Szüz Anyának
másnap a népnek, keresztet vetnek,
s rettegve csodákat várnak a vének:
– »Az éjjel lidércfény libbent lent a lápon,
rossz szellem szállott fent a fákon…«