Suits, Gustav: Szélország (Tuulemaa Magyar nyelven)
Tuulemaa (Észt)I. Nüüd raskest terast kaugel’ lendab lest, Nüüd uudsevilja veskil jahvatakse, Käes sügisene pööripäev. See viib Siin põhikirde hiilid noorust niitvad, Kui vähe oled salmiks valminud! II. Kes Alpisid kesk soosid enam näeks, rist-tuuled olnud: ilmu imelikka Kus käinud alles kevadised kõud, Ma olen kuulnud Wolbri tuulte hõikust Mu ohvrisuitsu maha vaotand saod.
|
Szélország (Magyar)I A polyva messze röpül a szelid A jó száraz magot malomban őrlik - A napforduló viszi valahol északi szél kaszálja le ezekről Milyen kevés a vers, mely itt beérik! II Az Alpokat lesem, de szűk világban a csúcsnak, de éreztem: csontomig fú Visszatértem a feltört parlagokhoz: Megint a szél! A szabadság-mezsgyének Földre lapul már áldozatom füstje.
|