Grünthal-Ridala, Villem: A megérkezett tavasz (Kevade tunne Magyar nyelven)

Midagi helendab, helgib ja tuikab
kaugete kinkude takka,
kaugete metsade takka
midagi kutsub ja hüüab ja huikab.

Taevas sätendab, särab ja selgub
õilmetes, aasade kohal,
õitsval, lõhnaval luhal
tundmatut puhmastes huljub ja pelgub.

Midagi helendab, helgib ja tuikab
kaugete kinkude takka,
kaugete metsade takka
midagi kutsub ja hüüab ja huikab.

Südames midagi salaja tärkab,
paisuvat, vallale püüdvat,
midagi õrnasti hüüdvat
hellana hinge helama ärkab.

Valami sejtelem csillaga lüktet,
ott, hol a távoli dombok,
ott, hol a távoli lombok,
valami messziről értem üzenget.

Szikrázik az égbolt, ragyogva tisztul
rét fölött, réti virágon,
kaszálón, bársony fűszálon
valami idegen hőköl és indul. -

Valami sejtelem csillaga lüktet,
ott, hol a távoli dombok,
ott, hol a távoli lombok, -
valami messziről értem üzenget.

Valami titkosan szívembe illant,
sarjad, a napra kikelne,
valami csábító jelre
csöndesen felel bennem a visszhang.