Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Visnapuu, Henrik: Hullt, hullt a hó, a vérvörös hó (Langes lund, langes verist lund Magyar nyelven)

Visnapuu, Henrik portréja

Langes lund, langes verist lund (Észt)

Langes lund, langes valget lund.
Rõõmust naeru, kergeid pilkeid,
naiste libastusi, kilkeid
kuulas tund, kuulas öine tund.
Vallataden ooperist läks koju,
valge lume sadaden läks koju,
noorimehi, tütarlapsi.

Langes lund, langes pehmet lund,
läbi laternate paiste.
Mänguhimuliste naiste
kaasa sund, kiskus elusund.
Lobisesid armust karmiinhuuled,
avatlesid lumekeeru huuled
noorimehi, tütarlapsi.

Langes lund, langes külma lund.
- Miks sääl sõitvad heled tuled,
räitsakad neis nagu suled? -
Vaikis kund, vaikis rõõmus kund.
- Kas sa ütlid, autod raudteelt toovad,
veristetud sõjamehi toovad,
noorimehi, tütarlapsi? -

Langes lund, langes verist lund.
Valu salvas südamesse,
lumi langes hingedesse.
- Kes neist und, magab jäädvat und…
- Ara räägi, sääl on sõda, veri. -
Halvas langenute veri
noorimehi, tütarlapsi.

Langes lund, langes valget lund.
Hinges heitles mõte visa.
Sõnatumat hädakisa
kuulas tund, kuulas öine tund.
Valu astel ooperist läks koju,
valge lume sadaden läks koju,
noorimehi, tütarlapsi.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.ut.ee

Hullt, hullt a hó, a vérvörös hó (Magyar)

Hullt, hullt fehér hó fehér hóra.
Vidám nevetést, könnyü tréfát,
császkálást, vad hócsatát és hát
sikoltást is hallott az éji óra.
Az operából hazafelé tartva
hancúrozott az élet víg csapatja:
ifjak és lányok.

Hullt a hó, szállingózva, lágyan:
rajta át utcalámpák fénye csillant.
Játékos kedvű nők szóharca, friss hang
csendült: feléjük vont a vágyam.
Szerelemről csipogtak kármin ajkak,
elűzték vak dühét a hóviharnak
ifjak és lányok.

Hullt, hullt a hó, hidegen, halkan.
Fénypászmák gyúltak ki merészen,
a hópelyhek: tollak a fényben.
A víg csapat hallgat zavartan:
Autók! az állomásról jönnek,
rajtuk vérző katonák nyögnek,
ifjak és lányok.

Hullt, hullt a hó, a vérvörös hó,
fájdalom nyilak a szivekbe.
Lelkekbe hullt a hó zizegve.
- Vajon kiket nyelt el örök hó?
Hagyd! Ott gyilkos háboru tombol -
megbénultak a gáztól, gondtól
ifjak és lányok.

Hullt, hullt fehér hó fehér hóra.
Makacs gondolat motozott bennem.
Fojtott segélykiáltás rebbent,
ezt hallgatta az éji óra.
Az operából félve, szótlan
mentek haza, süppedő hóban
ifjak és lányok.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. G.

minimap