Kangro, Maarja: A varangy (Kärnkonn Magyar nyelven)

muidugi arvad sa ära,
et see, mis mulle meelde tuleb,
kui ma jälle näen 
vaest suurt kärnkonna,
kes on nahaks sõidetud
asfaldi külge,
on luuletamine;
enne oli konn rasvasem,
aga praegu juba kuiv,
asfaldifaktuurne,
sügis on ka lähemal.
saksa moodne luuletaja
kirjutas surnutest terve tsükli:
surnud normandia koer,
surnud gotlandi jänes,
surnud böömi mutt.
kardan, et sakslane
sai äkki mingi stipendiumi
surnud loomade jahtimiseks:
mida luuletaja ikka teha oskab.
olen olnud hajameelne,
surnud tallinna konnast
käin mitu korda mööda,
enne kui taipan, et võiks ta üles korjata
nagu kaheeurose mündi,
enne kui ta tolmuks tambitakse,
enne kui kaob see tolm ja see raha
ja see keel ja see planeet

nyilván kitalálod,
hogy ami eszembe jut,
ha megint meglátom
azt a szegény nagy varangyot,
akit laposra tapostak
az aszfalton,
a versírás;
azelőtt a béka még zsíros volt,
de most már száraz,
aszfalt-szövetű,
az ősz is közelebb van.
egy divatos német költő
egész ciklust írt a dögökről:
halott normandiai kutya,
halott gotlandi nyúl,
halott bohémiai vakond.
tartok tőle, hogy valami
ösztöndíjat kapott
a holt állatok vadászatára;
mihez is ért egy költő.
szórakozott vagyok,
többször is elmegyek
a halott tallinni béka mellett,
mielőtt eszembe jut, hogy fel is vehetném,
mint egy kéteurós érmét,
mielőtt porrá taposnák,
mielőtt eltűnik ez a por és ez a pénz
és ez a nyelv és ez a bolygó