Jääskeläinen, Markus: Versek (Runoja Magyar nyelven)

Linnut pimeän joen yllä,

sulkematon ikkuna.

Yhteisen vuosien jälkeen

yksinäinen, upottava sänky.

…

Haiseva pilvi välissämme.

Sanat savua ja tuulta.

…

puut havahtuvat juuriltaan

kylmään

ilmaan

Siipien välissä varpusen

silmät

. .

ja

ja

…

Lintu on puussa

pimeän oksat

minä etsin

sinun sormiasi

sormistani

kuuntelen

hehkuvan

myrkyn hiljaista

puhetta

sylissäni

savun siniset

siivet

…

Tie

tuoksuu.

Kivi kivessä.

Rikki.

…

Puut

pysähtyvät

yöksi.

Siili

hengittää

pensaan alla.

Mikään

ei koske

nyt.

Madarak a sötét folyó felett,

be nem zárt ablak.

A közös évek után

magányos, süppedő ágy.

…

Közöttünk szagos felhő.

Szavaink füst és szél.

…

a fák gyökerüktől rezzennek

a hideg

levegőbe

Szárnyak között veréb

szemei

. .

és

és

…

Madár a fán

a sötétség ágai

ujjaid

keresem

ujjaim között

hallgatom

az izzó

méreg halk

motyogását

ölemben

a füst kék

szárnyai

…

Az út

illatozik.

Kő kövön.

Széttörve.

…

A fák

megállnak

éjszakára.

Sündisznó

szuszog

a bokor alatt.

Semmi

nem érint

most.