Nummi, Lassi: Suttogás (Kuiskaus Magyar nyelven)

Kun maailma on ohi, otan pienen, luisen pääsi,

ja hiekan lävitse ohimoni tuntevat hyväilysi.

Niin nukumme, ja mäntyjen ääni valvoo

ja hiekka valvoo ja nukkuu ja hyväilee valkein käsivarsin.

Me nukumme hiekan ja hiekan ja veden ja hiekan

lävitse maailman pohjaan, nukumme pohjaan.

Me nukumme kaiken hiekan ja kaiken itkun ja kaiken meren.

Me nukumme männyt, pienen majan ja kynttilän sammuksiin.

Mikor messze a világ, tenyerem közé szorítom csontos fejed,

s a homokon át érzem halántékomon tested hízelgését.

Igy alszunk mindig és virraszt a fenyvesek hangja

és virraszt a homok és alszik és hízeleg lágyan símogatva.

Igy alusszuk át homokon át és vízen át és homokon át

így alusszuk át a világot így alusszuk.

Homokot álmodunk, sírást és hánytorgó tengert.

Fenyőket álmodunk, kunyhót és gyertyát, mely lassan kialszik.