Cajander, Paavo: Ó, ha volna... (Oi, jos oisi Magyar nyelven)

Oi, jos oisi, niinkuin muilla, mulla oma kulta,

Vilisten kuin virran juoksu luistais aika multa.

Mieli ois kuin päivänpaiste, aatos huolta vailla

Korkealle liiteleisi ilman kotkan lailla.

Soitellen ma kulkisin ja laulain päivätöillä,

Kullan kuva mielessäni nukahtaisin öillä.

Metsät tieltä siirtyis pois ja rymähtäisi kuusi,

Tuolla kankaan kainalossa pirtti nousis uusi.

Sinne kullan saattaisin ma kurkihirren alle,

Liedestä kun ensi sauhu nousis taivahalle.

Ja kun sieltä oman kullan kirkkohon ma veisin,

Kadehtien lintusetkin meitä katseleisi.

Nurmen heinä helkkyisi ja kukat kumartaisi,

Kumartaisi kukkaset ja tuomet tuoksuaisi.

Oi, jos oisi, niinkuin muilla, mulla oma kulta,

Vilisten kuin virran juoksu luistais aika multa.

Ó, ha volna énnekem is kedves, kicsi párom,

nem cserélnék senkivel én széles e világon.

Mint árnyék a fényes naptól, futna szívem gondja,

kedvem mint a kőszáli sas magasan csapongna.

Mosolyognék munkám közben, dalolnék evezve,

kedvesemről gondolkodva aludnék el este.

Elmozdulna az erdő is, fenyők ledőlnének,

füves bucka hónaljában építenék fészket.

Odavinném kedvesemet, összebújnék véle.

Tűzhelyünkről kék füstkígyó táncolna az égre.

És ha onnan a templomba vinném szép virágom,

irígyelne a madár is odafent az ágon.

Lengene a fű zizegve, virág meghajolna,

útszélen a zelnice-meggy állna illatozva.

Ó, ha volna énnekem is kedves, kicsi párom,

nem cserélnék senkivel én széles e világon!