Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Giraud, Albert: Pierrot Lunaire 2. [1] (8., 9., 10) (Pierrot Lunaire 2. [1] (8., 9., 10) Magyar nyelven)

Giraud, Albert portréja

Pierrot Lunaire 2. [1] (8., 9., 10) (Francia)

8. Papillons noirs

De sinistres papillons noirs
Du soleil ont éteint la gloire,
Et l'horizon semble un grimoire
Barbouillé d'encre tous les soirs.

Il sort d'occultes encensoirs
Un parfum troublant la mémoire :
De sinistres papillons noirs
Du soleil ont éteint la gloire.

Des monstres aux gluants suçoirs
Recherchent du sang pour le boire,
Et du ciel, en poussière noire,
Descendent sur nos désespoirs
De sinistres papillons noirs.


Nacht

Finstre, schwarze Riesenfalter
Töteten der Sonne Glanz.
Ein geschlossnes Zauberbuch,
Ruht der Horizont - verschwiegen.

Aus dem Qualm verlorner Tiefen
Steigt ein Duft, Erinnrung mordend!
Finstre, schwarze Reisenfalter
Töteten der Sonne Glanz.

Und vom Himmel erdenwärts
Senken sich mit schweren Schwingen
Unsichtbar die Ungetume
Auf die Menschenherzen nieder...
Finstre, schwarze Riesenfalter.


9. Supplique

O Pierrot ! Le ressort du rire,
Entre mes dents je l'ai cassé :
Le clair décor s'est effacé
Dans un mirage à la Shakespeare.

Au mât de mon triste navire
Un pavillon noir est hissé :
O Pierrot ! Le ressort du rire,
Entre mes dents je l'ai cassé.

Quand me rendras-tu, porte-lyre,
Guérisseur de l'esprit blessé
Neige adorable du passé,
Face de Lune, blanc messire,
O Pierrot ! Le ressort du rire ?


Gebet an Pierrot

Pierrot! Mein Lachen
Hab ich verlernt!
Das Bild des Glanzes
Zerfloß - Zerfloß!

Schwarz weht die Flagge
Mir nun vom Mast.
Pierrot! Mein Lachen
Hab ich verlernt!

O gieb mir wieder,
Roßarzt der Seele,
Schneemann der Lyrik,
Durchlaucht vom Monde,
Pierrot - mein Lachen!


10. Pierrot voleur

Les rouges rubis souverains,
Injectés de meurtre et de gloire,
Sommeillent au creux d'une armoire
Dans l'horreur des longs souterrains.

Pierrot, avec des malandrins,
Veut ravir un jour, après boire,
Les rouges rubis souverains,
Injectés de meurtre et de gloire.

Mais la peur hérisse leurs crins ;
Parmi le velours et la moire,
Comme des yeux dans l'ombre noire
S'enflamment du fond des écrins
Les rouges rubis souverains !


Raub

Rote, fürstliche Rubine,
Blutge Tropfen alten Ruhmes,
Schlummern in den Totenschreinen,
Drunten in den Grabgewolben.

Nachts, mit seinen Zechkumpanen,
Steigt Pierrot hinab - zu rauben
Rote, fürstliche Rubine,
Blutge Tropfen alten Ruhmes.

Doch da - strauben sich die Haare,
Bleiche Furcht bannt sie am Platze:
Durch die Finsternis - wie Augen! -
Stieren aus den Totenschreinen
Rote, fürstliche Rubine.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://www.lieder.net/lieder/get_text. html?TextId=19358

Pierrot Lunaire 2. [1] (8., 9., 10) (Magyar)

Fekete lepkék

Baljós és kormos lepkepár
Fedte el a nap glóriáját;
Varázskönyvön tintapacát lát
Est-tükrében a láthatár.

Titkos tömjéntartót lóbál
A lég, emlékölőt és kábát:
Baljós és kormos lepkepár
Fedte el a nap glóriáját.

Szörnyek ragacsos csápja vár
Hogy elköltse vérvacsoráját,
S szárnya lehulló hímporán át
Reménytelenségünkre száll
Egy baljós, kormos lepkepár.


Az éjszaka

Baljós színű órjáslepkék
Fojtják meg a nap fényét.
Mint csukott Varázslókönyv
Néma lett a láthatárunk.

Feneketlen mélységekből
Emlékgyilkos illat száll fel!
Baljós színű órjáslepkék
Fojtják meg a nap fényét.

És az égből föld felé
Súlyos szárnyukon leszállnak
Láthatatlan szörnyszülöttek,
Hogy üljék az ember szívét...
Baljós színű órjáslepkék.


Kérelem

Ó, Pierrot! A kacagásom
Szétzúzva fogaim között:
A fényes díszlet elszökött
Egy à la Shakespeare délibábon.

Kezem fel árbocomra gyászt von
Vitorlátlan hajóm fölött:
Ó, Pierrot! A kacagásom
Szétzúzva fogaim között.

Mikor hozza vissza csodásan
Szívsebet gyógyító görög
Hó-húros zeneeszközöd,
Ó, Holdarcú, fehér barátom,
Jó Pierrot, a kacagásom?


Pierrot-hoz könyörgés

Pierrot! Nevetnem
Már nem lehet!
A fénynek képe
Oda – Oda!

Fekete zászló!
Kitűzöm azt!
Pierrot! Nevetnem
Már nem lehet!

Ó, engedd újra,
Jó lelki felcser,
Hószerü költő,
Holdfejü ember,
Pierrot – nevetnem!


Pierrot mint rablóvezér

A rőt, a fenséges rubint
Barlangok folyosói rejtik,
Benne gyilkok s dics fénye sejlik,
Mit a mélység iszonya hint.

Pierrot cinkosoknak int
S egy nap megittasulva szerzik
Meg a rőt, fenséges rubint;
Barlangok folyosói rejtik.

A félsz ha mint ostor suhint,
Hermelin, bársony megjelentik
Mit titokba takartak eddig,
S mint lángoló szem kitekint
A rőt, a fenséges rubint!


Rablás

Rőt, nagy, hercegi rubintok,
Vércsepp-vércsepp fagyva kővé,
Szunnyad mind koporsajában
Odalenn a kriptasírban.

Éj! Együtt a cinkosokkal
Jár le Pierrot – rabolni
Rőt és hercegi rubintot,
Vércseppet, mely fagyva kővé.

Ám – a hajuk égnek áll most,
Földbegyökerez a lábuk:
A sötéten át – mint két szem!
Bámul ki a kriptasírból:
Rőt, nagy, hercegi rubintok.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap