Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

La Fontaine, Jean de: Huet főtisztelendő úrhoz, Soisson püspökéhez (részlet) (Épître á Huet (detail) Magyar nyelven)

La Fontaine, Jean de portréja

Épître á Huet (detail) (Francia)

…Quelques imitateurs, sot bétail, je l'avoue,

Suivent en vrais moutons le pasteur de Mantoue ;

J'en use d'autre sorte ; et, me laissant guider,

Souvent à marcher seul j'ose me hasarder.

On me verra toujours pratiquer cet usage ;

Mon imitation n'est point un esclavage :

Je ne prends que l'idée, et les tours et les lois,

Que nos maîtres suivaient eux-mêmes autrefois.

Si d'ailleurs quelque endroit plein chez eux d'excellence,

Peut entrer dans mes vers sans nulle violence,

Je l'y transporte, et veux qu'il n'ait rien d'affecté,

Tâchant de rendre mien cet air d'antiquité.

Je vois avec douleur [ces] routes méprisées

Art et guides, tout est dans les Champs Elysées.

J'ai beau les évoquer, j'ai beau vanter leurs traits,

On me laisse tout seul admirer leurs attraits.

Térence est dans mes mains ; je m'instruis dans Horace ;

Homère et son rival sont mes dieux du Parnasse.

Je le dis aux rochers ; on veut d'autres discours

Ne pas louer son siècle est parler à des sourds.

Je le loue et je sais qu'il n'est pas sans mérite

Mais près de ces grand noms notre gloire est petite

Tel de nous, dépourvu de leur solidité,

N'a qu'un peu d'agrément, sans nul fonds de beauté

Je ne nomme personne on peut tous nous connaître.

Je pris certain auteur autrefois pour mon maître ;

Il pensa me gâter. A la fin, grâce aux Cieux,

Horace par bonheur me dessilla les yeux.

L'auteur avait du bon, du meilleur ; et la France

Estimait dans ses vers le tour et la cadence.

Qui ne les eût prisés ? J'en demeurai ravi

Mais ses traits ont perdu quiconque l'a suivi.

Son trop d'esprit s'épand en trop de belles choses ;

Tous métaux y sont or, toutes fleurs y sont roses.

On me dit là-dessus : " De quoi vous plaignez-vous ?"

De quoi ! Voilà mes gens aussitôt en courroux ;

Ils se moquent de moi, qui, plein de ma lecture,

Vas partout prêchant l'art de la simple nature.

Ennemi de ma gloire et de mon propre bien,

Malheureux, je m'attache à ce goût ancien…



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://elisabeth.kennel.perso.neuf.fr

Huet főtisztelendő úrhoz, Soisson püspökéhez (részlet) (Magyar)

...Úgy tódul sokszor az utánzók balga nyája,

mint birka, Mantova pásztorának nyomába.

Én másként követem: rábízom magamat,

de járok a magam lábán is azalatt.

Mindig is meg fogom tartani e szokásom.

Én mestereimet nem szolga mód utánzom.

Csak az eszmét, fogást, szabályt veszem soron,

melyet ők maguk is követtek egykoron.

Azonkívül egy-egy pompás helyüket is, ha

erőszak nélkül átvehető soraimba,

átveszem, ámde úgy, hogy csinált ne legyen,

s azt a kis antik ízt sajátommá teszem.

Fáj látnom, hogy ez az út megvetett manapság;

művészet, mesterek: ezt mind a sutba rakják.

Idézem őket és dicsérem; hasztalan,

ha nem csodálja más mindezt, csak én magam.

Terentiust bujom, Horatius nevelget,

Homért s riválisát tisztelem istenemnek;

de mindez falra hányt borsó; mást vár a nép:

saját korod dicsérd, vagy kár is a beszéd.

Dicsérem is, s tudom, hogy méltán; ám e zengő

nevekhez mérve a mi nagyságunk esendő.

Akad köztünk, aki támaszuk elveti:

szépsége gyér is, és fakók is versei.

Nem mondok neveket: járhat ki-ki utána.

Egykor beálltam egy költőnkhöz iskolába;

elrontott volna. Míg végül, hála legyen

az egeknek, Horác fölnyitotta szemem.

Jó szerző volt, igen jó, versében csodálta

a fordulatokat s a mértéket hazája.

Kit nem bűvölt el ez? Bámultam is, de hát

aki utána ment, kitörte a nyakát.

Túl pompás szellemét túl sok dologra ontja:

minden érce arany, minden virága rózsa.

„Mi bajod van vele?" – förmednek rám. Nocsak,

nyomban elfogja a düh a jámborokat,

s gúnyolnak, mert amint tanultam: ahol érem,

a természet szerény művészetét dicsérem,

s így rontva balga mód híremen s javamon,

az antik, egyszerű ízlést magasztalom...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap