Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Aragon, Louis: Sirató-ének Vittoria Colonna felett (Plainte pour la mort de Madame Vittoria Colonna marquise de Pescaire Magyar nyelven)

Aragon, Louis portréja

Plainte pour la mort de Madame Vittoria Colonna marquise de Pescaire (Francia)

Qu'il m'est doux de dormir le songe de la pierre
Le sommeil est profond qui berce les statues
Quand le siècle est infâme à fermer les paupières
Non-voir et non-sentir deviennent des vertus
Chut Ne m'éveille pas Baisse la voix veux-tu
 
Qui parle dans la chambre où la mort fait silence
Ce n'est pas le sculpteur immobile et rêvant
N'avais-je assez souffert de la fin de Florence
Madame et fallait-il que je vous voie avant
Michel-Ange ayant moi devant le Dieu vivant
 
Je suis jaloux de Lui comme des fleurs légères
Que tu mêlais parfois à tes cheveux dorés
J'ai pleuré si souvent dans la Rome étrangère
Ecole de l'exil pour l'amour séparé
Le malheur pour lequel je vais demain pleurer
 
Ma victoire aux yeux clos que l'éternité farde
Toi que mes bras au grand jamais n'enlaceront
J'ai frôlé ta main froide et pour toujours je garde
Le regret de n'avoir osé toucher ton front
Ô terrible désir que plus rien n'interrompt
 
Madame Colonna sur le lit à colonnes
Vous changez de visage à ce jour déchirant
Et la nuit des tombeaux finalement vous donne
Les traits que j'ai donnés chapelle Saint-Laurent
A cette nuit qui rêve un monde différent
 
Amour n'auras-tu pas pitié de mon grand âge
Amour assez longtemps ne m'as-tu point haï
Amour dans le cercueil aime-t-on davantage
Rien ne pourra calmer ce pauvre cœur vieilli
Et ni d'avoir perdu Victoire et mon pays



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://joel.robreau.free.fr

Sirató-ének Vittoria Colonna felett (Magyar)

Mily édes itt nekem kövek álmát aludni
A szobrot-ringató álom be mély be mély
Ha gaz kor kényszerít szemünk héját becsukni
Nem-látás s nem-hallás a legdicsőbb erény
Csitt Fel ne költs tehát Kérlek halkan beszélj
 
Aki szól e helyen hol csendet a halál tart
Az nem a hallgatag s révült képfaragó
Flórenc romlását mondd Urnőm nem éltem által
S mért kellett lássalak előbb a Fennvaló
Előtt mint magamat s mint Michelangelót
 
Rá féltékeny vagyok mint egykor a virágra
Mellyel ékesitéd aranyos szép hajad
Rómában is hányszor nem sírtam mint az árva
Ott sír csak igazán a párjáról szakadt
Belőlem még ezért sok-sok könnycsepp fakad
 
Alvó Viktóriám kit kendőz az öröklét
S kit már míg a világ nem ölelhet karom
Csupán jeges kezed érintem s most örökké
Mardos a vád hogy mért ó miért nem homlokon
Csókoltalak Örökvágy üldöz most vakon
 
Colonna asszony itt a mennyezetes ágyon
Im arcod szint cserél e szívtépő napon
Míg majd végezetül a síri éjszakákon
Meg nem jelen az „Éj" vonása arcodon
Ki más kort álmodik nagy-állhatatosan
 
Ámor Ámor tekints szegény öreg fejemre
Hisz egy kisideig kegyelted is valék
Bár sír ölén bolond számít új szerelemre
Öreg szívem itt is tovább is égten ég
Érted Viktória s elvesztett honomért



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaJ. Z.

minimap