Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Prévert, Jacques: Riviéra (Riviera Magyar nyelven)

Prévert, Jacques portréja
Tamkó Sirató Károly portréja

Vissza a fordító lapjára

Riviera (Francia)

Assise sur une chaise longue
une dame à la langue fanée
une dame longue
plus longue que sa chaise longue
et très âgée
prend ses aises
on lui a dit sans doute
que la mer était là
alors elle la regarde
mais elle ne la voit pas
et les présidents passent et la saluent très bas
c’est la baronne Crin
la reine de la carie dentaire
son mari c’est le baron Crin
le roi du fumier de lapin
et tous à ses grands pieds sont dans leurs petits souliers
et ils passent devant elle et la saluent très bas
de temps en temps
elle leur jette un vieux cure-dents
ils le sucent avec ravissement
en continuant leur promenade
leurs souliers neufs craquent et leurs vieux os aussi
et des villas arrive une musique blême
une musique aigre
et sure
comme les cris d’un nouveau-né trop longtemps négligé
c’est nos fils
c’est nos fils disent les présidents
et ils hochent la tête doucement et fièrement
et leurs petits prodiges
désespérément
se jettent à la figure leurs morceaux de piano
la baronne prête l’oreille
cette musique lui plaît
mais son oreille tombe
comme une vieille tuile d’un toit
elle regarde par terre
et elle ne la voit pas
mais l’aperçoit seulement
et la prend
tout bonnement
pour une feuille morte apportée par le vent
c’est alors que s’arrête
la triste clameur des enfants
que la baronne n’entendait plus d’ailleurs
que d’une oreille distraite
et dépareillée
et que surgissent brusquement
gambadent dans sa pauvre tête
en toute liberté
les vieux refrains puérils méchants et périmés
de sa mémoire inquiète usée et déplumée
et comme elle cherche vainement
pour passer le temps
qui la menace et qui la guette
un bon regret bien triste et bien attendrissant
qui puisse la faire rire aux larmes
ou même pleurer tout simplement
elle ne trouve qu’un souvenir incongru inconvenant
l’image d’une vieille dame assise toute nue
sur la bosse d’un chameau
et qui tricote méchamment une omelette au guano.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://crissiant.tumblr.com

Riviéra (Magyar)

Hever a heverőn
egy hervadtan pihegő
pihenő nő
ki sokkal pihentebb mint a heverő
és rendkívül koros
oly kellemesen érzi ott magát
azt mondhatták neki hogy onnan majd a
kék tengerre lát
keresi hát
de mit se lát
és arra sétálnak az elnökök s halkan köszöntik őt
itt lejt Rövidszőr bárónő
a fogzománc-királynő
és férje báró Rövidszőr
a nyúlbalzsam-király
és e nagylábon élő nők lába hogy befér itt a pici topánkába
ott lejtenek előtte mind s halkan köszöntik őt
néha néha
egy féligrágott fogpiszkálót ő feléjük dob
elkapják átszellemülten majszolják tovább
andalogva
miközben új cipőjük vén csontjukkal versenyt ropog
s a villák felől most valami furcsa zene
árad kissé báva
és recsegő
de figyelmet követelő
mint a csecsemő sírása kit régóta nem raktak már tisztába
a fiaink
a fiaink súgják az elnökök
s csendesen és büszkén mozogni kezd fejök
és apró csodaszörnyeik
gigászi opuszaikat
dühödten orcájukba frecskendezik
a bárónő két fülével fülel
imádja a modern zenét
de hirtelen egyik füle és hallása zuhanni kezd
sőt földre is hull mint háztetőről egy öreg cserép
a földre pillant s keresi
de nem látja csak úgy homályosan
és azt hiszi
áldott jóságosan
hogy egy száraz levél amelyet most trillázott eléje a szél
és ekkor épp elhallgatott
a gyermekek búsító harsogása
amit a bárónő egyébként is már
csupáncsak párjavesztett fél fülével
alig figyelve hallhatott
s mivel e pillanatban
kissé molett agyában szédült szabadsággal
szökellni kezdenek
nyugtalan meggyötört és lombjahullott emlékezetének
gyermekes fakult bizarr ódon refrénjéi
és minthogy régóta egyre keresgetett
hogy gyilkolja az őt orozva gyilkoló időt
egy mély és megrendítő részvétet
mely zokogásig megnevetteti
vagy egyszerűen csak sírásra készteti
nem talál mást csak illetlen emléket egy
rossz szájízű korból
egy agg dáma teljes meztelenül
a teve pupján ül
s ott gonoszul guanóból rántottát horgol.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. S. K.

minimap