Passé (Francia)
Tu avais jadis, lorsque je t'ai prise, il y a trois ans, des timidités, des pudeurs exquises. Je te les ai désapprises. Je les regrette à présent. A présent, tu viens, tu te déshabilles, tu noues tes cheveux, tu me tends ton corps... Tu n'étais pas si prompte alors. Je t'appelais : ma jeune fille. Tu t'approchais craintivement. Tu avais peur de la lumière. Dans nos plus grands embrassements, je ne t'avais pas tout entière... Je t'en voulais. J'étais avide, ce pauvre baiser trop candide, de le sentir répondre au mien. Je te disais, tu t'en souviens : « Vous ne seriez pas si timide si vous m'aimiez tout à fait bien!... » Et maintenant je la regrette cette enfant au front sérieux, qui pour être un peu plus secrète mettait son bras nu sur ses yeux. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.feelingsurfer.net |
|
Múlt (Magyar)
Valaha, hogy a párom lettél, most három éve már, riadva-tétován szerettél. De minderről letettél. S úgy érzem, érte kár. Ma idejössz hozzám, levetkezel, feltűzöd a hajad, enyém leszel... Bezzeg nem voltál, akkor ily gyors. Így hívtalak becézve: kislány. Halkan suhantál, drága-titkos, a fénytől is remegve, tisztán. A legnagyobb lázunkba sem adtad magad át teljesen... S haragudtam rád. Hogy a csókod oly roppant-szűzi, elfogódott, és nem jutott ki soha részem. Emlékszel, ezt mondtam: "Hohó, nem félsz te majd így, kis bohó, csak egyszer megszeress, egészen..." S most a komolykodó lányt visszavágyom, és visszasírva fordulok feléje, ki, hogy szemérmesebb legyen, az ágyon mezítlen karját nyomta a szemére.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://mek.niif.hu/00300/00387/00387.htm#29 |
|