D'Orléans, Charles: Ballada a tavaszról (Ballade sur le Printemps Magyar nyelven)

Bien monstrez, printemps gracieux,

De quel mestier savez servir,

Car Yver fait cuers ennuieux,

Et vous les faittes resjouir;

Si tost, comme il vous voit venir,

Lui et sa meschant retenue

Sont contrains et prestz de fuir,

A vostre joyeuse venue.

Yver fait champs et arbres vieulx,

Leurs barbes de neige blanchir,

Et est si froit, ort et pluieux,

Qu'emprès le feu convient croupir.

On ne peut hors des huis yssir,

Comme un oisel qui est en mue;

Mais vous faittes tout rajeunir

A vostre joyeuse venue.

Yver fait le souleil, ès cieulx,

Du mantel des nues couvrir;

Or maintenant loué soit Dieux,

Vous estes venu esclersir

Toutes choses et embellir;

Yver a sa peine perdue,

Car l'an nouvel l'a fait bannir

A vostre joyeuse venue.

Kecses tavasz, megmutatod,

milyen jól érted dolgodat,

csak nyűg a tél, a gondja sok,

míg te a föld öröme vagy.

Tart tőled a leggonoszabb

évszak, amelynek vársz nyomában,

s előled rögtön elszalad,

mikor megérkezel vidáman.

Szakálla fehéren lobog

a télnek, rét s erdő elagg,

hideg van, eső és lucsok,

a tűzre új hasábokat

vet az ember - s otthon marad.

De mint új tollba bújt madárban:

a kedv bennünk is égre csap,

mikor megérkezel vidáman.

Télen felhőkből szőtt, kopott

köpenybe bú az ég, a nap,

de - áldassék az Úr - ahogy

megjössz, minden világosabb

és szebb is lesz egy perc alatt,

veszít a tél a nagy tusában,

az új esztendő lábra kap,

mikor megérkezel vidáman.